KICSI KIS HÜLYE PURDÉ (CIGÁNY)

Róla is írok mindjárt,

De előbb hadd meséljem el, hogy hétvégén a háztető egyik vápáját javították mert beázik, hárman jöttek, kicsit ki is nyitottam az ablakot, mert már hallottam hogy kemény poénoknak leszek fültanúja!

Volt egy pár persze, de amin a legjobban röhögtem, hogy fent a gerincnél ültek ketten, ott tevékenykedtek, lentebb pedig az előtetőn állt a harmadik. Valamit meg kellett mérni fent, hozzá kell tenni bitang hideg volt, tehát kissé türelmetelnek voltak azért.

Na és akkor mondja a főnök lentről, hogy:

- Józsi! Mérjed meg Ferinek (fiktív nevek) a segge alól a lába fejéig a távolságot !(Feri pont a csúcsnál ült,ahonnan mérni kellett, lába pedig pont a kívánt pontnál nyugodott, s persze nem az embert mérte Józsi,hanem alatta a távolságot)...

Na és akkor a mérő Józsi kicsit ott bénázott, mire Feri:

- A húszcentisemet nehogy bémérd!

Harsány vihogás,meg az én kacajom a szobában, a munka megy tovább, s ha tudjátok, akkor mondjatok a "bémérd" első mássalhangzójába egy hosszított é-t,mintha bégetnétek, mindezt a mondatot pedig szépen egy hangszínnel, sehol sem túlhangsúlyozva, kissé nyomatékosítva a "nehogy"-ot, s igen határozottan kijelentve....Na..hát ez a székely magyar.

Kicsi purdéval meg a péknél találkoztam ma, lehetett vagy 5éves, vett egy minipizzát, igazi cigányszaga volt (és nem vagyok antiszemita mielőtt bárki hitetlen ezt gondolná), kérte melegítsék meg, erre az eladó..:

-"Meg is egyem helyetted?"- na, muszáj volt mosolyognom, s miközben kértem amit kértem már láttam furcsán figyel a kölök, vártam, mikor fog kunyizni 1lejt,meg mégegyet, s amint megkaptam a pékárut, rögtön érte nyúlt...Olyan sebességgel hogy észre sem vettem. Na,erre kapta az újabb felszólítást az eladótól, hogy hékás vagy valami ilyesmi, mire a kölök nagy ártatlanul :-JA!,- és elengedte a zacskót mint a kis ártatlan, aki véletlenül összekeverte a két zacskót úgy, hogy az övé fóliás csomagolásban volt....

Mondom én a cigány az cigány, tökmindegy melyik országban, példaértékű egységes viselkedés, az ember seholsem csalódhat bennük...

Mégegy purdés sztori még nyárról. Kávéztunk a főutcán főnökömmel, kint ültünk a teraszon, jön a kicsi purdé, adjunk neki lejt. Keményen el lett küldve, tudni kell eléggé idegesítően és pofátlanul nyomják.

Meg is sértődött a kölyök, éppen ittunk már a kávéból, főnököm bajszos ember.....

Ránéz a kis mérges cigány , majd mondja cinikus hangon:

- Magának meg szaros lett a bajusza!.....

JEGESMEDVÉK - SPORTCLUB

6-3 lett az eredmény a miskolci jegesmedvék és a csíkszeredai sportklub összecsapásban, Miskolc javára! Mondjuk ez a 2.vasárnapi meccs volt, a pénteki elsőnek nem tudom mi lett az eredménye.

Állítólag miskolc most erős, mert fehérvári ifjakat csoportosítottak oda, korcsolyáztak is mint a villám, csíkszereda meg elaludt, szerintem...Mindenesetre én a székelyek között ültem, szentségelve mikor az SC gólt lőtt,s vigyorogva,mikor a Jegesmedvék...Nem vették észre...:)

S bevallom, nem tudtam, sőt, képtelen voltam kétfelé szurkolni...Hát, ez a hazaszeretet!

Amúgy a miskolciakat folyton kiállították,mindig volt valaki 2perces büntetőben, van, hogy két pasi egyszerre, és Szereda még így is bénázott a kapunál..Nem értem..Biztos a varázsom megbénította a székelyeket, s spannolta a hazaiakat!:)))

Aztán egyikük orraesett...Vérzett, ki is vitték, elég morbid volt, hogy jöttek az emberek kaparóval,seprűvel,lapáttal takarítani.

Na itt egy videó, csak kicsit furcsa szerintem, mert felvéve lassabbnak hat,mint a vaóságban..A sárgák a Jegesmedvék, kékek a Sportclub.

NAGYVÁROS ÉS GYŐZELEM

" Mit fújsz, te majom!?"

Hangzott a mondat a Csíkszereda- Bukarest hokimérkőzésen a bírónak, a román bajnokság keretein belül. Amúgy Csíkszereda nyert...

Van egy élménye ezeknek a meccseknek, bár néha már elég furcsákat ordibálnak be, de most el kellett mennem, mert mégiscsak magyar-román összecsapás....

Be is indultak a szurkolók a lelátó alján, akik "alatt" ültek a román játékosok, el is harapóztak az indulatok....Mindenesetre nem éreztem, hogy egy ország két csapata lenne. Magyar-román meccs volt,kész..

Van egy kicsit alpári dalocska is, kis pontozással (mindenki odaképzelheti a magáét),

" Ünnepel az egész város, besz....t a besz....t a nagy főváros!", mindez az "Elől ül a masiniszta, ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja" dallamára....

El lehet képzelni a román játékosokat, miközben üldögélve az ordibálást, beszólongatásokat hallgatják, amit persze nem értenek (na jó néha,mikor románul kibáltak be), kölönösen hogy az olyannyira nem a legkedvencebb Székelyfölön vannak, néha azért sajnáltam őket,hiszen csak sportolnak...

Mindezek mellett lassan megtanulom felvenni a korong és a játékosok ritmusát, mármint a figyelemre gondolok. Követni... Elég látványos egy sport, nincsenek unalmas percek, folyton mozgás van..S jó hangulat,persze..Meg ahogy a korcsolya karcolja a jeget, s szünetben jönnek a jéggépek...

Kolozsvár pedig egy elég nagy város (300.000 fő talán), s rájöttem mi is hiányzik az életemből. A nyüzsgés! Párosan élvezve, persze.. Köd és eső és hasonlók, de minket ez nem zavart. Irány a mozi!, főleg hogy mióta itt vagyok én vásznat nem láttam, mert Szeredában bezárták. Végül az egyik bevásárlóközpontba mentünk, mert látni kellett az épületet...

És akkor azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa, hogy a kolozsvári plázában is azok az üzletek vannak mint otthon (ez a megfigyelés nem a naivitásomból fakad, sok helyen jártam már a világban, de sorozatplázákban eddig csak otthon), még a mozi is cinema city, s persze a kínálat is ugyanaz. Ergo, ilyenkor érezhető igazán, hogy ezekben semmi de semmi egyedi nincs, vagy olyan, ami az adott ország kultúrájához köthető vagy abból fakad. A pénztáros is épp magyar volt, tehát tisztára mintha otthon mentem volna moziba.

Aztán pedig egy pár percig szemléltem a tömeget, először éreztem magam igazán turistának Romániában, mert rajtunk kívül semmi de semmi magyar nem volt..(ami elég ritka Csíkban valljuk be) Csak szőkített, kikészített szőröstalpú román cicák és pocakos maffiózó egyedek. A különbség csak annyi a hazai hasonszőrűekhez képest, hogy nem magyarul primitív, hanem románul.Szóval ez a globalizáció!

Hazafelé aztán teljes sötétben jöttem, s továbbra is köd és eső... Persze megint volt kalandom a bunkó kamionosokkal legyen az magyar/román. Róluk tudni kell, hogy lakott területen is 80-nal nyomulnak, hát én meg mertem az egyiket előzni az egyik faluban,mert ott legalább van közvilágítás, és nem akar lenyomni. De húzós volt a helyzet, mert igen felkapta ezen a vizet, miután elékerültem jól megnyomta a gázpedált, felnyomta a reflektort, és egyszercsak ott volt mögöttem (vaksötét és köd), és úgy éreztem magam, mint a lúzer amerikai horror pozitív hőse akit a "nagy állat" le akar sodorni. Hát kicsit gyorsítottam, mert esküszöm mögöttem volt,erre ő is gyorsított. Féltem,de tényleg... De a kis Honda nem hazudtolta meg önmagát, biztonsággal leráztuk valahogy azt a rémet, pedig én komolyan mondom nem tettem mást, mint intelligensen,szabályosan megelőztem. Már azon gondokodtam, félreállok,leállok hadd menjen el, de aztán megunta az üldözést szerencsére. Ezek után az is megvilágosodott, hogy amikor mögötte mentem , és készültem az előzésre néha ki-kikukkantva, akkor 1-2szer hirtelen befékezett, azt hittem az út miatt,mert kikerült valamit...Hát nem... Engem szivatott..

De nem kell izgulni, ez csak most volt, és hazaértem. Sajna ezekkel nem lehet mit tenni, itt a kamionos nagy Úr!

Szóval tény és való de az van, hogy Székelyföld és Magyarország között van egy ország, Románia... EZ érezhető!

1 SZÉKELY MEG 1 HATTYÚ

Tegnap estéről egy történet.

Lukács megint, a homoródfürdői székely,aki fenn a hargitán lovastanyát,sípályát, panziót tart fenn, most éppen szauna-fürdőházat épít.

Valami olyasmi a sztori alapja, hogy egy állatbemutatós ember lova az ő lovastanyáján múlt ki. Lukács otthon járt a Balatonon, hát fogatott a természetőrökkel éjszaka egy hattyút. Kárpótlásul ezt szerette volna az embernek ajándékozni ide Székelyföldre a többi szárnyas mellé. Az akció sikerült, fogtak egyet be is nyomta egy tv-s dobozba. Vecsésen a rokonoknál "tisztába tette", majd átrakta egy olyan dobozba, melybe a hattyú épp belefért. Mivel szerencsétlen az egész akció miatt vadabb lett, két befőzősgumival befogta a csőrét, hogy ne csípjen. Így indultak neki hárman meg a hattyú székelyföldnek.

A határon persze már előre intézkedett telefonon, hogy bizony az ő autóját ne nézze meg senki, mert hattyút hoz Magyarországról. Szépen belebújtatták Lukács kabátjába hogy ne lássák az őrök, de az a nyamvadt hattyú csak kitolta fejét a kabát ujján... Na jólvan, csak átértek, nem volt semmi gond.

Őrült tempóban lenyomták az utat hazáig,annak rendje-módja szerint a balatoni hattyú a csomagtartóból új gazdájához került Székelyföldre a hegyekbe, más világba, ahol közel s távol egy hasonló állat sincs, de az új gazda állatsimogatót működhet, s ugye onnan nem hiányozhat..:)))

Mit gondoltok mi lett a hattyú sorsa a nagy tervek, s a hosszú út után?

Egy hétre rá elpusztult....

Na de a székely, ha kitalál valamit,akkor az úgy lesz, tűzön-vizen át is! Még ha nincs sok értelme, akkor is...:)))

(S persze ehhez a történethez kellene egy székely is,aki meséli, mert én csak a töredékét vagyok képes átadni a magam megfogalmazásában)

Ezt a kilátót ő maga tervezte és építette a sípálya tetejére (semmi köze a tervező szakmához)..Volt merszünk felmenni rá..

Ezek pedig a pálya melleti kicsi faházak, akárcsak Észak-Európában, nekem nagyon tetszenek. Belülről is csupa fa, kétszemélyes kis házak fürdővel, s azt hiszem lehet galérián is aludni

FELES

Kint voltunk művezetni, helyszín a szeredai domboldalak egyike, fullpanorámával a medence és a Hargita egy részére, irígylésre méltó! Nos,itt épül egy családi ház.

Szürke, felhős idő, erős, hideg csiki szél....Éppen cserepezés folyik odakint a tetőn beöltözve kesztyűbe, sapkába, süsübe. Fent vagyok a tetőtérben, hallom igazi székely tájszólásban:

- Meg kéne inni egy liter felest!- majd harsány vihogás (nem röhögés,vihogás), s folyik tovább a munka serényen....Persze feles nélkül, ugye...

KALOTASZEGI TÖRTÉNET

Már megint visszanézve írok.

Emlékszem, a rendszerváltás előtt apukám Kopenhágában volt ösztöndíjas, talán 10éves voltam akkor. Elutaztunk hozzá, anyukám,meg a nővéreim és én. Hideg volt,tél, akkor ültem először repülőn. Kelet-Berlinben szálltunk le a kicsi géppel, hófúvás volt,az orrunkig sem láttunk, s gyalog kellett bemenni az épületbe, ami nem volt közel...Majd vonatoztunk,kompoztunk egészen Dániáig. Karácsony előtt voltunk, s a legmegkapóbb élmény nekem az volt, hogy gyönyörűen feldíszített, kivílágított utcák voltak, ünnepi hangulat, boldog, felszabadult emberek... Akkor nekünk ez mutatta a különbséget, és hogy valahol van valami más.

Még októberben a vándoriskolával most éppen Kalotaszegen töltöttük a rendes őszi kirándulást. Én most jártam ott először, sajnos,eléggé elrománosodott ez a terület is. Magyaroknál szálltunk meg,magánházi szállásokban, igazi kalotaszegi tisztaszobában aludtunk. A mi portánkon egy külön házban lakott a nagymama, igazi kis öreg, erdélyi nénike. Négyen voltunk ott lányok, rögtön szóba elegyedett velünk. Örült, hogy ott vagyunk, hogy a magyar fiatal lányok ide jönnek hozzájuk... Mesélt,mesélt, majd egyszer csak elérzékenyül,hogy amikor ő először járt Magyarországon talán tizenakárhány éve, akkor az első az volt, hogy letérdelt és megcsókolta a magyar földet!, s miközben mesélt, ....sírt...

Én egy árva szót sem tudtam szólni.

Mert a rendszerváltás után mi is felszabadultunk a bilincsek alól (sajnos csak egy időre), s mehettünk nyugatra nem csak Kelet-Berlinbe (jajdejó), de ők, legtöbben, trianon óta először láthattak anyaországi földet.

Most ez mutatja a különbséget,s hogy valahol van valami más.. persze örüljünk azért, mert ma már ugye nincsenek határok, de a helyzet sokszor annál rosszabb, mert sokszor mi saját (belső) magunk vagyunk a határai a dolgoknak.

Kalotaszegen főként református templomokat néztünk meg, s sikerült eljutni Kós Károly Varjúvárához is, Sztána mellé, ez az ő saját nyaralója, ma már négyfelé van osztva belül, s annak módja szerint leszármazottai tulajdonában van. Pont ezért nem sikerült bejutni, mert 4embert kellene felkutatni a kulcsokért, s nehezen elérhetőek.

Klasszikus Kalotaszeg

Harangtorony belülről

Varjúvár

Harangláb csomópont

Beceneveket érdemes elolvasni

PÁLYASZÁLLÁS ÉS EGY MÁS SZERDA REGGEL

Egyrészt,mert egész éjszaka esett a hó kis szemekben, reggel hófehér volt minden,sőt késő este is szótlanul bámultam a kertet, viszont a délelőtt folyamán el is olvadt..Sebaj.Bevezetőnek tökéletes volt.

Másrészt,mert ma reggel letárgyaltam, hogy támogat a ház egyhavi albérlettel, a lopás miatt ugye,ami nem csak az én felelősségem. Sőt! Szórakozott plébánosunk közölte, hogy MOST MÁR ő IS zárja a bejárati ajtókat! Majdnem elröhögtem magam, meg azt is elmondtam, hogy mindezek ellenére a legjobb, hogy nem akarok a házból elmenni.

Meséltem már, hogy pályaszállásom van?

Ami ugye azt jelenti, hogy a sípálya szomszédságában lakik az ember. Nekem a csíksomlyói "hobbi"pályá-hoz kb.400m-re sikerült költöznöm. Persze az utóbbi 1-2évben alkalmas hó nem nagyon volt rajta,szerintem az idei lesz a kivétel....

A múltkor mikor hazafelé tartottam a Hargitán már meg nem mondom honnan, tettem egy letérőt Lövéte irányába, majd utána az egyik borvízmedencéhez, talán valamelyik fürdőt szerettem volna megtalálni úgy emlékszem. Se fürdő, se medence nem lett meg,de megtaláltam egy forrást, ittam is belőle, meg egy patakot, aminek elképesztően szép vasszíne volt. Még sosem láttam ilyet. Partján a növényzetre, meg a kavicsokra is mind kicsapódott a vas, különleges színt adva így. Egyébként az ilyen "gyorsan térjünk le arra, mert valami jó lehet ott" tipusú utazások talán a legizgalmasabbak,sosem marad élmény nélkül az ember.

A sípálya tetejéről, én balra lent lakom

Somlyó-hegyen a Salvator kápolna

Ez pedig a folyó a forrással

MUNKA

Biztosan sokakban felmerül a kérdés. Mit is csinálok itt tulajdonképpen, s egyáltalán itt hogyan megy a munka, meg az építészeti tervezés...

Nos..

Kisebb megrendelések családi házak,ravatalozók, emlékművek, bővítések, átalakítások, EU-s pályázattal kapcsolatos projektek (óvoda,iskola, faluközpont,stb..). Ezek magyar megrendelők, s ha önkormányzati munka, itt Székelyföldön az is magyar megrendelés. A kivitelezés is magyarul folyik, számos kivitelező cég van itt Csíkszeredában is. Szóval minden minden magyar, kivéve a műleírás, és a hatósági engedélyekhez szükséges dokumentáció,mert az román nyelven folyik. Tehát itt az építész tervező magyarul gondolkodik, sőt, a szaknyelve is magyar, csak a papírok miatt vált románra, és akkor elő kell venni a román szaknyelvet. Ami nem egyszerű, mert a székely hétköznapjaiban magyarul beszél, legtöbbje a munkája miatt is. Tehát ez olyan, mintha nekünk otthon egyszercsak szlovákul vagy szerbül vagy osztrák németül kellene dokumentációt nyomatni..

Nyilván más a helyzet, ha az ember egy olyan városba tervez, ahol pl.románok vannak többségben, de a székelyekre ez nem igazán jellemző, ahogy látom.

Amit itt meg kell szokni, hogy a székely mindent tud, sőt, ha meg kell oldani valamit nem ijed meg, kitalálja,megoldja. Így van ez akkor is,ha építkezik... Hallgattam én már itt az irodában elég sok szaftos tárgyalást, s igazából az építésznek igen tapasztaltnak kell lennie, hogy egy nyakas magánmegrendelő feltétel nélkül megbízzon benne! S a nyakas nem azt jelenti, hogy minden hülyeséget kitalál, hanem józan paraszti eszével gondolkodik,ezért van ötlete...

S tényleg nagyon sokan építenek pl.családi házat. Ügyesen belefognak, pénzt teremtenek hozzá, s igen jó stílusban fel is húzzák. Ahogy újabban otthon is a legtöbben már építkeznek inkább, minthogy a városok legközepén kis lakást vegyenek.

Az élet ugye ahogy már írtam,egy ilyen méretű városban más fordulatszámmal megy. Ilyen az irodai élet is. Mi most ketten vagyunk a főnök meg én, egy kb.12m2-es irodában, főleg azért, mert egy egész hatalmas tetőtér áll építés alatt, ahová több tervezőiroda fog költözni. Eleinte furcsa volt ezt megszoknom, sosem voltam ennyire pici irodában, ahol csak asztal van,meg lámpa,meg fénymásoló, meg egy vízforraló. Ennek is megvan a hangulata, meg az előnye, hogy az ember csak véges ideig tud bent ülni,mert vágyok ki!

A munkák kedvesek, és kicsik. Én pl.a 20ezer m2-es szálloda és fürdő kiviteli terveiből csöppentem beléjük. Ez sem könnyű váltás, de nagyon jó! El lehet veszni a részletekben, a szabadkézi rajzokban, a faszerkezetek számomra eléggé ismeretlen világában! Modellezni a fedélszerkezeteket 3D-ben, napokig ülve egy problémán, mert napokig kell rajta ülni. S a végeredmény mindig a profi és megint egyedi csomópont! Itt pedig fa annyi van, hogy nem igaz, így minden egyes tervnek ez az alapja. Eléggé szerencsésnek érzem magam, hogy ebbe ha csak kis ideig is,de belekóstolhatok!

Az irodai hangulat nyugis. Van, hogy bejön egy bőbeszédű társtervező, s egy óra leforgása alatt elmeséli az összes sztoriját, de a projektről amiért jött,szó sem esik...:)))

Ugyanakkor nyitottak minden új technológiára, megoldásra, mert sokszor ezek hiányában sokkal bonyolultabb bizonyos problémákat megoldani.. Legtöbbször a statikusokon lepődöm meg, akik rengeteget járnak Magyarországon, s mondják hogy ide sajnos még nem jutott el ez meg ez a technológia (pl.cölöpfalazás), s akkor meglepődöm mennyire képben vannak a mi dolgainkat illetően, s persze jó látni milyen fogékonyak. Pedig ez csak egy 50ezres város...

No, dióhéjban ennyi.

Ja, dolgozom egy Makovecz házon is. Tudom, sokan ezen röffentenének egyet...Pedig..Mondjátok meg nekem, hány olyan építész van Magyarországon, akit Sepsziszentgyörgyről (kb.720km Bp-től) megkeres egy házaspár, mert csak és kizárólag tőle szeretnének családi házat.

Na, ezek a lényeges dolgok, függetlenük a tetszik/nem teszik gondolkodástól!

Itt egy jó példa (pl.árnyékoló)

Itt meg egy csomópont

Ez pedig szép arányos lesz és ízléses szerintem, elég jó belülről is,

szép példa a burkolt oromfal ablakbeépítésére

S még ez is Csíksomlyón..

..így illeszkedik a klasszikus képbe

MÍNUSZ ÉS FELHŐS IDŐ

Itt a tél, meg a hideg, én meg harci készültségben várom,hogy essen a hó a hegyekben, s akkor csatolom a sílecet!

Nehéz megszokni,hogy nem biciklizem, ki kell találnom mi pótolhatja.. Egy, azaz egy darab úszómedencéje van az 50ezres városnak, az is mindössze 18×10 m-es, és van hozzá szauna is. Éppen újságoltam, hogy Miskolc végre kapott egy 50m-es fedett uszodát, nos, itt is mostanság kezd beindulni ez a projekt.

S akkor hogyan is él az ember egy 50ezres településen? Merül fel a kérdés, miután sosem éltem még ilyen lélekszámú városban. Kicsit más.. Mikor este 10ig világos volt, akkor gond egy szál se,nem győztem a programok, illetve biciklitúrás lehetőségek közül választani. Most,hogy fél6kor sötét van, nehéz megszokni,mert nincs minden sarkon egy koncert, egy kiállítás, egy előadás..S ne feledjük,az egy dolog, hogy van egy szobám egy házban,de ez akkor sem tud így ugyanaz az otthon lenni,mint otthon. Csak a ruháim vannak,meg a cipőim, meg a kocsim, meg a sífelszerelésem. Jó,hogy csönd van körülöttem, meg csak én vagyok, de kell, kell az otthon. Az emberek is megfogyatkoztak,inkább behúzódnak, miután ma reggel 9kor -5°C-ot mutatott az autó hőmérője. Valóban más lesz itt a tél,mint ahogy eddig megszoktam, ugyanakkor nagyon tiszta és friss a levegő. De,mikor úgy érzem,na mostmár tényleg ki akarok mozdulni,na, akkor biztos mindig történik valami....

Egyébként van itt mozi, csak bezárt. Van Csíki játékszín, és a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes, számos kisebb galéria, művelődési ház, komolyzenei koncert templomokban, illetve a művészeti iskolában. Illetve az egyiptomi kiállítás a Szépművészetiből most idejött a Csíki Székely Múzeumba februárig. Elég nyitott szemmel járni,mert az összes lényeges program plakátokon látható mindenhol, illetve a helyi újságban is minden benne van.

Aztán hívtak amatőr hokizni is. Csíkban népszerű sport. Kibérelik a jégpályát pár órára,és mennek edzeni. Hívtak, csak még lusta voltam rászánni magam..:))