Az jutott eszembe,
hogy milyen érdekes,
hogy az ember hévvel és kalandvággyal távozik el egy időre határon túlra bárhova,
majd mikor hazajön a benne lévő lendület hónapokig megvan.
Én azt tapasztaltam, ha 2hétre vagyok távol, nagyjából 1-1,5 hét a visszazökkenés,
ha 1évre és erre már többször volt példa, akkor min. fél év.
Ezalatt a fél év alatt más az érzékelőképesség, más a világra való kitekintés,
és teljesen mások a hétköznapok.
Valahogy úgy lehetne ezt mondani,szépen lassan csökken az energia,
s előbb-utóbb azzal kell foglalatoskodni hogy megint újraépítsük,vagy folyamatosan pótoljuk.
Újabban kevésbé vagyok érzékeny. Nem veszem észre annyira a szomorú, füldugós embereket,
sötét ruhákban,
túlélés szintjén suhanok át az aluljárókon, a zebrán,
suhanok el mindenki mellett burkolózva befele, ahogy az normális...ebben a városban.
Persze még mindig ott vannak a szép dolgok,
félreértés ne essék,
csak valahogy olyan érdekes,
ahogy azonosulunk a környezetünkkel.
Ami mostanában legjobban piszkálja az érzékeimet,
itt Budapesten,
hogy mindig odateszik a határozott névelőt "a" és "az" a személynevek elé,
és ez mennyire helytelen és magyartalan, legalábbis mifelénk az észak-keleti végeken,mivel mi ezt nem így használjuk. (és Erdélyben sem)
pl. : Voltam az Anyuval boltban.
vagy
Megnézem a Petit otthon van-e.
S azt sem lehet kihagyni, hogy egyfajta "lazaságnak" tűnik bizonyos emberek számára,
hogy egy élő személyt a vezetéknevén szólítanak.
pl.: Ezt a Kovács mondta.
Én nem tudom, engem szinte kiráz a hideg annyira hűvös ez a fajta magyar nyelv.
S a legnagyobb tragédia, hogy az ország népe által sűrűn megtekintett Barátok közt és ehhez hasonló műsorok hemzsegnek az efféle helytelen magyar nyelvtantól, s aki eddig jól beszélt még,
szépen - lassan..
...az is elbutul....mert nézi a tévét.
hogy milyen érdekes,
hogy az ember hévvel és kalandvággyal távozik el egy időre határon túlra bárhova,
majd mikor hazajön a benne lévő lendület hónapokig megvan.
Én azt tapasztaltam, ha 2hétre vagyok távol, nagyjából 1-1,5 hét a visszazökkenés,
ha 1évre és erre már többször volt példa, akkor min. fél év.
Ezalatt a fél év alatt más az érzékelőképesség, más a világra való kitekintés,
és teljesen mások a hétköznapok.
Valahogy úgy lehetne ezt mondani,szépen lassan csökken az energia,
s előbb-utóbb azzal kell foglalatoskodni hogy megint újraépítsük,vagy folyamatosan pótoljuk.
Újabban kevésbé vagyok érzékeny. Nem veszem észre annyira a szomorú, füldugós embereket,
sötét ruhákban,
túlélés szintjén suhanok át az aluljárókon, a zebrán,
suhanok el mindenki mellett burkolózva befele, ahogy az normális...ebben a városban.
Persze még mindig ott vannak a szép dolgok,
félreértés ne essék,
csak valahogy olyan érdekes,
ahogy azonosulunk a környezetünkkel.
Ami mostanában legjobban piszkálja az érzékeimet,
itt Budapesten,
hogy mindig odateszik a határozott névelőt "a" és "az" a személynevek elé,
és ez mennyire helytelen és magyartalan, legalábbis mifelénk az észak-keleti végeken,mivel mi ezt nem így használjuk. (és Erdélyben sem)
pl. : Voltam az Anyuval boltban.
vagy
Megnézem a Petit otthon van-e.
S azt sem lehet kihagyni, hogy egyfajta "lazaságnak" tűnik bizonyos emberek számára,
hogy egy élő személyt a vezetéknevén szólítanak.
pl.: Ezt a Kovács mondta.
Én nem tudom, engem szinte kiráz a hideg annyira hűvös ez a fajta magyar nyelv.
S a legnagyobb tragédia, hogy az ország népe által sűrűn megtekintett Barátok közt és ehhez hasonló műsorok hemzsegnek az efféle helytelen magyar nyelvtantól, s aki eddig jól beszélt még,
szépen - lassan..
...az is elbutul....mert nézi a tévét.
"a" ilka szépen ír....
VálaszTörlésjó olvasni.
én meg csak annyit szeretnék mondani,
VálaszTörléshogy van,mikor egy találkozás lavinát indít el bennünk,
elkezdünk lefelé csúszni, miközben érzelmileg meg egy régóta nem tapasztalt "emeleten" vagyunk,
aztán kölcsönös türelemmel helyére kerülnek a dolgok,
és aztán egyszercsak úgy kelek fel,
hogy hozzájárultál a céljaim helyességének bizonyításához azzal,
ahogy
kérdeztél,
válaszoltál,
kétségeket megfogalmaztál,
és mégis hiszek mindenben ugyanúgy mint ezelőtt,
vagy talán még jobban,
s ehhez te is hozzájárultál "spacekiller" (amúgy lehet tényleg térgyilkos vagy..:)),
mert az 5 perc alatt megváltozik minden esete létezik...
remélem nem okoztam csalódást a szavaimmal, a néha meggondolatlan bormámoros beszólásaimmal,
s a bennem lévő gőggel amit jól látsz,
egyébként utóbbi nélkül már összementem volna erőtlenségemben, és nem tudnék kitartani a hitem és a vélt és megtalált utam mellett..
az útról nagyon könnyű letérni, ha nem figyelünk oda a jelekre....
s még annyit a végére, hogy igen lehet az ember nem hely miatt megy valahová, hanem az embert "keresi", de ugyanakkor a helyhez való szoros kapcsolódás és ragaszkodás az az utolsó lépés, ami az " emberhez vezet".
Ilka