Ma reggel, miközben vártam az Árpád-hídnál a zöld lámpára, a visszapillantó tükörbe nézve megpillantottam a mögöttem lévő autó utasait. Teljesen kitöltötték a látóteret, olyan volt, mintha egy mozivásznat néznék. Magával ragadott a pillanat,
....Mert egy unott arcú, előre bambuló 30-as férfi volt a sofőr, aki mellett egy kb. kétszerannyi idős nő ült, fekete frufruval és fehér csíkokkal a hajában és túlmagyarázó kézmozdulatokkal prédikált, és perceken keresztül csak mondta,mondta,mondta......s közben hadonászott. A férfinak pedig mindvégig bámult előre, rá sem nézett, s miután a lámpa zöld lett,rákanyarodtunk a hídra, még mindig mögöttem voltak. A férfi most már az útra bambult meg a forgalomra, a nő pedig csak mondta, mondta, mondta...Az élet egy film, és fordítva...
....Mert egy unott arcú, előre bambuló 30-as férfi volt a sofőr, aki mellett egy kb. kétszerannyi idős nő ült, fekete frufruval és fehér csíkokkal a hajában és túlmagyarázó kézmozdulatokkal prédikált, és perceken keresztül csak mondta,mondta,mondta......s közben hadonászott. A férfinak pedig mindvégig bámult előre, rá sem nézett, s miután a lámpa zöld lett,rákanyarodtunk a hídra, még mindig mögöttem voltak. A férfi most már az útra bambult meg a forgalomra, a nő pedig csak mondta, mondta, mondta...Az élet egy film, és fordítva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése