A helyszín Magyarország észak-keleti része, a Bükkben.
Novemberi hideg, első hó az idén. Fénylő-kéklő ég, s a hegyvidékek közül kiemelkedő fürdő. Hőforrás mellett, forró gyógyvizes....kitérő..
Fáradt emberek, de az arcokon ott a megnyugvás öröme,
forró víz, bent-kint, néhol pezseg néhol bugyog,
s a legjobb...
a kinti, fedetlen medence, benne lebegve, csak nézve az eget, a környező fenyveseket, elterülni a kis lépcsőkön, testem-fejem-fülem a vízben, s az arcomat meg a kikandikáló hasamat fújja a lágy, hideg novemberi szél.....
ilyenkor két dolgot hallok: saját belső hangjaimat, ahogy dobog a szívem, áramlik a vérem, járnak-kelnek a gondolatok, s hallom a termál gyógyvíz zúgását, az a sejtelmes elemi nesz.
szemeim kinyit-becsuk, teljes megsemmisülés, rend és nyugalom...
bent a belső fürdőtérben van egy kneipp-fürdő,
két helyiség egymással szemben, igazából egy-egy terem, csak egy nyílás rajta a bejárat a lépcsővel..az egyik lehet vagy 10°C-os, a másik pedig 35°C felett,
a hideg kék csempével és kékre színezett falakkal, a meleg vörös csempével vörösre festett falakkal.a lényeg: egyikből a másikba ki-be, vérkeringésserkentés végett,
csak az a furcsa senki sem használja, mert a magyarok szeretnek csücsülni a 40°C-ban, de minden mást ami új, ami más,ami testünk kényeztetésének része, valahogy...nem szeretik felfedezni.
a hideggel kezdtem, szó szerint mintha jeges vízbe léptem volna, teljes merülés, csíp-szúr-éget, s akkor szállok ki mikor már szó szerint megfagyni készülök. gyorsan szembe át a melegbe, vérpezsdítő meleg, szépen nyugodtan merülök bele, csukott szemmel, tárt karokkal, s azt éreztem, hogy belül bizsereg az egész testem, táncol mindenem, és a bőröm alatt egészen közel érzem áramlik a hideg, a jéghideg végig, mindenhol egyszerre egyformán, miközben forró vízben ülök. olyan volt, mintha beszélgetnék a saját testemmel, mintha jelezne, köszönöm nekem ez jó, ez segít....
persze ehhez teljes kikapcsolás kellett, gondolatmentes agy...
aztán átmentem a dögönyökhöz,talptól tetőig kezelésbe vett,
majd beültem a pezsgőágyba, kifelé bámulva a függönyfalon a havas tájrengetegbe..
a szaunákban is legalább négyféle szeánsz, kezdve az egészen finomtól a legmelegebbig, közben persze fejbúbig merülés a jéghidegben megint többször..
egy egész délután után semmi kedvem nem volt eljönni, kikelni a vízből, hagyni a gondolatokat hadd emésszenek megint...
szóval a víz,benne fekve miközben hó van és tél és hideg...
hiába, egy időzített forráson ülünk itt a Kárpát-medencében, nem is értem miért csodálkozom, hogy az én magyar lelkemnek télidőben ez a legszebb szeánsz..
Fáradt emberek, de az arcokon ott a megnyugvás öröme,
forró víz, bent-kint, néhol pezseg néhol bugyog,
s a legjobb...
a kinti, fedetlen medence, benne lebegve, csak nézve az eget, a környező fenyveseket, elterülni a kis lépcsőkön, testem-fejem-fülem a vízben, s az arcomat meg a kikandikáló hasamat fújja a lágy, hideg novemberi szél.....
ilyenkor két dolgot hallok: saját belső hangjaimat, ahogy dobog a szívem, áramlik a vérem, járnak-kelnek a gondolatok, s hallom a termál gyógyvíz zúgását, az a sejtelmes elemi nesz.
szemeim kinyit-becsuk, teljes megsemmisülés, rend és nyugalom...
bent a belső fürdőtérben van egy kneipp-fürdő,
két helyiség egymással szemben, igazából egy-egy terem, csak egy nyílás rajta a bejárat a lépcsővel..az egyik lehet vagy 10°C-os, a másik pedig 35°C felett,
a hideg kék csempével és kékre színezett falakkal, a meleg vörös csempével vörösre festett falakkal.a lényeg: egyikből a másikba ki-be, vérkeringésserkentés végett,
csak az a furcsa senki sem használja, mert a magyarok szeretnek csücsülni a 40°C-ban, de minden mást ami új, ami más,ami testünk kényeztetésének része, valahogy...nem szeretik felfedezni.
a hideggel kezdtem, szó szerint mintha jeges vízbe léptem volna, teljes merülés, csíp-szúr-éget, s akkor szállok ki mikor már szó szerint megfagyni készülök. gyorsan szembe át a melegbe, vérpezsdítő meleg, szépen nyugodtan merülök bele, csukott szemmel, tárt karokkal, s azt éreztem, hogy belül bizsereg az egész testem, táncol mindenem, és a bőröm alatt egészen közel érzem áramlik a hideg, a jéghideg végig, mindenhol egyszerre egyformán, miközben forró vízben ülök. olyan volt, mintha beszélgetnék a saját testemmel, mintha jelezne, köszönöm nekem ez jó, ez segít....
persze ehhez teljes kikapcsolás kellett, gondolatmentes agy...
aztán átmentem a dögönyökhöz,talptól tetőig kezelésbe vett,
majd beültem a pezsgőágyba, kifelé bámulva a függönyfalon a havas tájrengetegbe..
a szaunákban is legalább négyféle szeánsz, kezdve az egészen finomtól a legmelegebbig, közben persze fejbúbig merülés a jéghidegben megint többször..
egy egész délután után semmi kedvem nem volt eljönni, kikelni a vízből, hagyni a gondolatokat hadd emésszenek megint...
szóval a víz,benne fekve miközben hó van és tél és hideg...
hiába, egy időzített forráson ülünk itt a Kárpát-medencében, nem is értem miért csodálkozom, hogy az én magyar lelkemnek télidőben ez a legszebb szeánsz..
s a hazugság jobb, mint a fél igazság,
vannak helyzetek mikor az ember egy ilyen spirálba kerül,
nem őszinték hozzá, hebegnek-habognak neki, ígérnek,
vagy elhallgatnak ezt-azt, ami mégis lényegessé válik a végére.
nem értem egyesek hogyan tudnak így élni,
hogy nem érzik hogy nem jó,
vagy hogy ezzel bántanak netán lehetetlen helyzetbe sodornak másokat..
a metro budapesten télen sem más,
sok rétegbe, sötét ruhába beöltözött emberek, ülnek s állnak mint a heringek,
szokásos, tömött járművek közepette egy-két telefon a legbensőbb magánügyekkel.
meg amúgy is, a föld felett is csak kifelé bámulnak a nagy sötét rengetegbe, csak tudnám mit néznek...
mindegy.
ilyenkor mindig a melegvizes fürdőkre és szabadtéri forró medencékre gondolok, nem máshol mint a hegyek szívében...
