2009. július 31., péntek

A CSÜTÖRTÖK ESTE

Mióta itt vagyok, jellemzően a csütörtök este nem más, mint beszélgetés, sör, összejövetel...Régóta érzem kell egy írás, ami sör után jön, s hogy miért? Mert olvastok...S miért? Mert szerettek valamiért! Ez ilyen borzasztóan piszok egyszerű!

Silva, így hívják....No nem az új román rajongómat, hanem a sört...:)))Miután kiönti az ember, mintha megkaramellizálták volna. Gyönyörű színe van, kissé édeskés az íze. Így kéri az ember: kérek egy barna/fekete silvát! És írtó gyorsan hat! Amúgy van itt csiki sör, de mint megtudtam, a heinekent is itt gyártják, és a heinekenbe megy a jó anyag, a csíkibe az utója...Csakhogy tudjátok..És a Harghita sör is finom.. S állítólag barna csíki sört is csak a városnapokon lehet.... Merthogy ma kezdődtek a csikszeredai városnapok, egy elég jó kis komolyzenei koncerttel egy újabb templomban. Nem ecsetelem hány babakocsit láttam este 9kor...Kétkezemre nem fér rá..Próbáltam már inni bort is. A héten..Nem kaptam más fehérbort a kocsmában, csak tokajit. Jót röhögtem. De sebaj, ehhez volt kedvem! Bükki csaj lévén, Csíkszeredában találkoztunk mi ketten. A hegyalja és én. S hogy ne hagyjam ki a legfontosabbat. A Petry hentesnél vettem abált-, és füstölt szalonnát. Főnököm és munkatársam ezt nagyon megjegyezte magának. Mondtam, ez van.. Létszükséglet. Nélküle élni nem tudok!
S írhatnék filozófiai tanulmányokat a számomra megírt sorsról, meghogy miért pont Csíksomlyó, és hasonlók. A lényeg, hogy bitang jó helyen vagyok, s hát nem titkolhatom, de olyan, mintha születésem előtt a lelkem egy része ide szakadt volna, s el kellett jönnöm, hogy megtaláljam. Ugye értitek? Van olyan, mikor az ember magától lesz egy...S van egy feladat, amit nekem szántak. Amiért születtem. Ebben nem egyedüli szereplő vagyok, ezt érzem biztosan . De az a sok kis gúnyos csalódás, öröm és bánat amit eddig megéltem, hát, hozzám tartozik. Én pedig nem haragszom senkire. Egyszerűen van, hogy a csönd, hallgatás többet mond, mintha szólnék. Mesél...Hogy másokat tanítsak...
Nem tudom az úton hol vagyok, amit nekem írtak.. De rajta megyek, az biztos....

A templom bejáratáról a harghita és a blokkok, meg a fények

2009. július 29., szerda

VISSZA AZ IDŐBEN III.

Ez nem is olyan rég volt. Múlt héten zajlott a városban a hagyományosan minden évben megrendezendő régizene fesztivál és nyári egyetem. Kurzusok, előadások, s minden nap igen színvonalas koncertek külföldi előadókkal is, mindez díjtalan. Mármint a koncertek.
Általában a városi templomokban tartották ezeket minden este, illetve a Mikó-várban, aminek fantasztikus hangulata volt.
Ami külön tetszett. Mindenféle korosztály megforult az előadásokon. Fiatal, idős, kendős nénike, egyedül és párban, és családostul sokan kicsi gyermekekkel.
Íme egy pár kép:

Kicsit homályosan csíksomlyói kegytemplomban
Szent Kereszt templomban

Mikó - várban késő este vetítéssel egybekötött

KÉRDEZZ - FELELEK:

„ Honnan lehet biztosan tudni, hogy a Csíkban közlekedő magyar rendszámú autóban magyarországi , s nem székelyföldi egyed ül? ”

„ Haladok a főúton, ő egy mellékutcából kanyarodna ide. Tétovázását látva, ott várhat egy ideje az elsőbbségre, mikor kb. 5 méterre vagyok a kereszteződéstől, hirtelen elémvág, majd miután egyenesbe jön, benyomatja az elkadásjelzőjét, hogy:
- elnézést kérjen (kevésbé valószínű)
- megköszönje, hogy voltam olyan kedves megengedni türelmesen,hogy paraszt legyen (inkább valószínű) "

BUNKÓ! :))

2009. július 28., kedd

VISSZA AZ IDŐBEN II.

A Szent Anna - tóhoz kirándultunk Eszterrel a "tusványosi misztikummal" egy időben (a mondat második fele szó szerint értendő, ugyanakkor kettős értelemben!), de csak a koncert előtt botlottunk egymásba...
Szóval fantasztikus idő volt akkor Dél-Kelet Európa egyetlen vulkáni krátertavánál, ami éppen ezért igazi természeti ritkaság! 970 m-es tengerszint feletti magasságon fekszik, egy egykori vulkáni kráter helyén. A vize általában igen hideg, de aznap szerencsénk volt, kellemes, simogató és selymes. Majdnem szabályos kör alaprajzú, és elég sokat kell zarándokolni ("bele kell mászni a kráterbe"),mire az ember a partjához ér, így nem túlzok, hogy édes a pihenés mellette ezek után. Nem volt tömeg, pont elég ember, akik körben mindenhol elfoglalják a területet. Van egy kemping is fent, a kráter területén szigorúan nincs semmi a természet adta lehetőségeken kívül - engedélyezett a grillparti, de azt sem szabad "nyíltan", vagyis nem lehet szabadtéri tüzet rakni, csak hordozható grillekben lehet faszénnel. Így mindenki sütögeti a miccset, húsokat, saslikot békésen. Fent pedig kedvünkre tömhetjük magunkba a kürtős kalácsokat.
Rengeteg kicsike kis gyermek volt ott. Na most nem romantikázni szeretnék, de elnézegettem egy kövön üldögélve a kisgyermekes családokat. Földöntúli nyugalom szállt meg, de tényleg. Nem hazudok..S azt is éreztem, hogy valami szép fog történni hamarosan..
S persze semmi vizisí, meg vizibickli, meg húzós wakeboardpálya és hasonló sznob pénznyelő baromságok. Csak csónakázás szigorúan hagyományos stílusban és korlátozott mennyiségben. A tó Tusnádfürdőről 7 km-es túristaúton megközelíthető a hegyen át, egyébiránt autóval kb. 25 km-re van ugyanonnan elképesztően kátyús utakon, cserébe gyönyörű környezetben. A környék másik látnivalója a még ennél is nagyobb Mohos - tőzegláp, melyre fapallós sétautat építettek bejárhatósága végett, de mi ezt már nem tudtuk megnézni. Sebaj, majd legközelebb..

A képek a tónak csak egy szeletjét képesek visszaadni. Másoljátok körbe ezeket a cikkeket a fejetekben, s érezni fogjátok a hatalmas krátert,ahogy ott lebegtek a közepén a selymes vízben, szikrázó napsütésben.


VISSZA AZ IDŐBEN I.

Még a szépvizi kiküldetés idején egy meglehetősen kellemes biciklitúrát szerkesztettem magamnak a Karakó-viadukthoz, mely Románia! (és nem csak Erdély) legnagyobb völgyhídja. Egy könyvből rengeteg érdekes dolgot olvastam róla, a 19. század végén épült, kőből és rácsszerkezetből. Talán kétszer építették újjá utána, nem is az eredeti helyén, mivel a világháborúk idején felrobbantották. Majd az 50-es évek tájékán nyerte el mai képét.
Ma a vasúti híd kb.250 méter hosszú, a számokra nem emlékszem pontosan, de a fő tartószerkezet egy vasbeton félkörív, melynek sugara talán 25 m-es. Nem semmi átmenni alatta! Szóval a kb.60 évvel ezelőtt épült szerkezet csupa vasbeton. Ha valakit érdekel, érdemes rákeresni a régi hidakról készült képekre, mert szerintem sokkal elegánsabb volt, sőt, a vasbeton körív teljesen más dimenzióban adja vissza a völgy és a hegy viszonyát, arányait. A tetejéről fantasztikus panoráma nyílik a Csíki-medencére és a környező hegyekre, amit képekben képtelenség visszaadni,ezért nincs is fotó! A vasúti pálya pedig az ezeréves határ felé halad, a híd után már a gyimesek vonulatai következnek. Tengerszint feletti magasság kb.900-1000 m lehet. A vonal mentén talán még 2 ilyen nagyobb méretű viadukt van, egyik sem maradt meg eredeti állapotában.
Íme tehát a folyamat:
Lentről

Középmagasságból

Rajta

Fentről a "lentre" visszatekintve

BORSZÉK RALLYE

Bárki, aki vágyik a jobbomon autózni mellettem erdélyi tájakon, most helyet foglalhat, itt (az elején kicsit sokára indulok,érdemes várni!, zene is van):


2009. július 27., hétfő

A HÉTVÉGE MOTTÓJA

" A sör nem alkohol, az asszony nem ember, a medve nem játék!"

2009. július 24., péntek

PERDONAME !

Csíksomlyóról bicikliút visz egész a belvárosig, cirka 3km. Kulturált, széles, eltérő burkolat, figyelmes járókelők és sofőrök. S amint a belvárosba ér különösen elegáns lesz. Tetszik !
Ma reggel az egyik zebránál jött egy audis, nagy fekete... Túlcsordult a kocsival, várta, hogy kanyarodhasson, belemászott a zebrába. Vártam, aztán kikerültem. Majd kikanyarodott a főútra, s mikor már mellém ért, lehúzta az ablakot, s mosolyogva felém kiáltott : "Elnézést kérek!"...Hát lehet ezek után savanyú képpel bicajozni a csíki levegőben???

2009. július 23., csütörtök

A CSEND ÉS ÉN











CIGÁNY UNIÓ

Sokféle napilap van errefelé. Hargita népe,krónika,csíki hírlap,stb...Jó őket olvasgatni,azt külön élvezem,mikor Gordonkát ízes székely stílusú főcímekkel illetik. Elég ciki ránk nézve. Itt mindenki tökéletesen tisztában van a magyarországi politikai képpel,de tényleg. Vajon hány otthoni honfitárs van tisztában az itteni helyzettel? Szerintem egyesek azt sem tudják mi az,hogy Erdély..Holott 1,5milliónál kicsivel több magyar él itt. Szóval élvezet szemezgetni az újságokat,s nekem elég is annyi,amit ezekből olvasok otthonról.Hogy miért? Az EDDÁn elhangzott a színpadról,hogy "politizálhatnánk drága véreim,mert lehetne.De minek? Elrontaná az estet!" Valahogy én is így vagyok.Elrontaná a nyugalmam...

A cigányok pedig egy kész unió,de komolyan. Egységesek! Akárhová megyünk a világban nem csalódhatunk. Ugyanaz az életforma, szocializálódásképtelenség,stb...Olvasom az újságban, hogy Maroshévíz mellé Bajkópatakára telepítettek cigány családokat. Azóta zavarják az ottlakók nyugalmát. A lopás ellen épített kerítéseket ellopják,eltüzelik vagy fémtelepre megy! S zavarják a lakosok mindennapjait! Mintha a Magyar Nemzet borsodi mellékletét olvasnám! Itt szeredában a fő utca legszebb romos házait lakják, a gyerekek egész nap kilincselnek a járókelők között. De legalább szép székelyesen beszélnek. Ez is valami. Bárcsak mi is ilyenek lennénk. Egységesek,s nem kellene csalódni a saját vérünkben, folyton...

Jómultkor kellemes sörözésen voltunk. Azt hiszem, érdemes lett volna megörökíteni a 4-es metro építéséről szóló poénokat! Demszky elbújhat az összes beruházásával, főleg a bkv-s projektjeivel: izomszaggató poénokat gyártanak a helyiek az össze nem érő vagy sikeresen elcseszett alagutakról. Azért az őszinte irónia nagyon tud ütni,hozzáteszem,az asztaltársaság nagy része nem tudta, hogy én nem székelyföldi vagyok."Söröző a 4bölcs sintérhez"-ez a neve a helynek. A tulajdonos egykor európa bajnok síző, még a megszokottnál is "ízesebb". Egy élmény hallgatni. Aztán mikor hazaindulok jó későn kérdezi,aranyos lány vagyok,de honnan jöttem,mert másképp beszélek. Miskolci vagyok,bükkiül beszélek-mondom én.Aztán folytatja,s mondja az arany igazságot: végül is nem az számít,hogy ki milyen nyelvet szeret, ha már eljutottunk odáig,hogy belelátunk egymás szemei mögé,akkor minden rendben van!

S mi az,ami Csaucseszku blokkrengeteit élhetővé teszi? A hit...Mert itt hisznek valamiben,kérem szépen. Ez az adrenalin!

Csíkszereda tömbjei mögötte a Harghitával
Csíksomlyói kegytemplom, ferences kolostor és apácák monostora

No, s még valami. Tusványos még mindig tart, belül...

2009. július 20., hétfő

TUSNÁDFÜRDŐ, A MISZTIKUS

Lehetne arról beszélni,hogy Erdélyben hány olyan hely van, ami emberi mivoltunkban tesz minket próbára és tölt fel minket hosszú-hosszú időre. A somlyói hegyeken kívül úgy gondolom,a tusnádi hegyek azok,melyek legtöbbünk számára okoznak meglepetést!
Sok mindennel el vagyok maradva,amit be szeretnék írni. Utazások, fényképek,ilyesmi. De most sokkal érdekesebb, hogy kicsit írjak magamról. Hogy mit is jelent a tusnádfürdői idilli környezet. Továbbá az, hogy mindenkinek megíródott az útja valahol, csak tudnunk kell felismerni, hogy mely történés az,amely ezen út része, és hozzá tartozik boldogságunkhoz. Nincs is annál szebb, mikor az ember egy nap azt mondja, nem csinálom tovább azt,ami nem jó, ami nem tesz boldoggá, nem kell. Eldobom, továbbállok, merek változtatni, kockáztatni, esélyt adni magamnak, elmenni messzire,mert kell nekem! Lenni máshol,ami közelebb áll hozzánk. Még akkor is, ha közben ijesztően magányosak vagyunk. És igen!.....
Van , hogy csak 5 vagy 10perc meg tudja változtatni az életünket. És mindig mindenhol van valaki,aki felfedezi bennünk a jót és viszont! Üzenem annak az egynek a fejgép mellett, hogy e bejegyzés alatt az általa küldött számot hallgatom,és végezetül neki szánom ezt a képet!

Miskolctapolca télen

2009. július 16., csütörtök

EDDA MŰVEK, MISKOLC - TUSNÁD



Hát, kérem szépen mint tudjuk a gyökereim miskolcon vannak. E héten zajlik a tusványosi szabadegyetem, tegnap este pedig az EDDA volt a sztárvendég. Nem lehetett kihagyni. Arra számítottam, hogy libabőrös leszek majd, ha meghallom a zenét, látom hozzá a tömeget, s ahogy tapsolnak, örülnek. Nem ez történt! Ettől valami sokkal jobb!
A kétévestől a hetven évesig előfordult ott ember. Nem számított, hogy este 10kor kezdődött a koncert. A tusnádfürdői kemping és focipálya területe tele. Mindenki sörözik, főttkukoricázik, lángosozik, miccsezik. Kisiskolás rockerek, szó szerint!
Mikor legutóbb hallottam a zenekart a budai várban, no akkor tényleg adrenalin volt.De a tusnádi fantasztikus méretű hegyek és fenyvesek közé valóban az jött el aki szereti, és hallani akarja a dalokat, amelyek 30éve elképesztő őszinteséggel festik le a magyar valóságot.
Nem lettem libabőrös, és nem futott át rajtam a hideg, mert az egész tömeg olyan nyugodt és elégedett. Nem azért hallgatják,mert a változást várják ettől is. Talán odahaza azért van más hatása, mert máshol hallom, és mert lélekben kicsit mások azok,akik hallgatják.
Szóval üvöltött a magyar rock kérem szépen tusványoson 2009-ben, és remélem a székelyek itt lesznek örökké, mert az a lelkifröccs amit ilyenkor kapni tud az ember itt,na, az elég sokáig hat...
De leginkább, LEÍRHATATLAN !!!
Végezetül egy koncerthely mellőli hangulatkép:




CSÍKSZÉPVÍZI KIKÜLDETÉS


Végülis nem olyan rossz dolog egy olyan vendégházban lakni, ahonnan néhanapján el kell jönni. Pl. azért,mert jönnek valami magyar vendégek, akik adományoznak valamit. Összesen van öt szoba talán, összesen mondjuk 15-18 fekhellyel. Jönnek öten otthonról, munkatársak, ismerik egymást, de ők bizony mind külön szobában szeretnének aludni. Így hát ki kellett költöznöm. S megesett a szépvízi kiküldetés. Hatalmas kert,rajta három régi házzal,melyek igen igényesen fel vannak újítva.Nem volt rossz dolgom, hatalmas konyhában főzhettem, lópadkók dobogására kelhettem. Kaptam egy egész házat sok szobával,gyönyörű belső ajtókkal. Csíkszépvíz küllemét neve is mutatja. Egy vízben igen gazdag patak megy végig rajta, valaha örmények lakták,s a faluközpont városias képet mutat. Felújított, rendezett környék, örmény kaszinó épülete (!), gyermekotthon,stb..Sajnos a faluról most nincs kép, csak a lakhelyről. A kert, a ház és a kinti sütő, valamint egy tipikus Eszter Ilka-féle vacsoracsendélet.


Azért az egyedüllétben is van valami szép. Az ember tökéletesen társban marad önmagával. És nincs más, csak a felfedezésre váró környezet, amit sokkal izgalmasabb egyedül megtalálni.

2009. július 15., szerda

REGGELI MESE

""" Egyszer volt hol nem volt, volt négy ember, név szerint : Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja.Bárki megcsinálhatta volna,viszont Senki sem csinálta meg! Valaki dühös lett emiatt,mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki sem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, Amit Bárki megtehetett volna."""

2009. július 14., kedd

MAGOR ÉS UDVARHELY

Magornak (!) hívják a honda szervíz szerelőjét,aki lepolírozta a sérülést.Szebb lett,mint új korában. A nagypapi ennyivel megúszta.Itt ülök tollal és papírral az Alexandra cukrászdában Székelyudvarhely belvárosában, várva az autót.
Ezt a tehéntúrós szeletet és ezt a kávét:

Ilyen környezetben:
S fent a hargitán türelmetlen kamionos. 90-nel megy a faluban és villog rám. Nincsenek előítéleteim,de RO matricája volt,vagyis román volt az illető.A hargita. Keresztül kell szelni,ha az ember Csíkból Udvarhelyre megy. Nekem nosztalgia, hasonlatos a Bükkhöz nagyon. Egyébként virágzó üdülőövezet odafenn, strand, sípálya, lovastáborok,stb..
Az udvarhelyiek úgy szokták mondani, az ő városuk székelyföld fővárosa. És valóban. Annak idején Udvarhelyt szerették volna megyeközpontnak,de a csíkiak felháborodtak.Így maradt Csíkszereda. Meg is lett az eredménye. A történelmi belváros nagy részét lerombolták,helyébe jött a blokkrengeteg és a közigazgatási kp., míg Székelyudvarhely "megúszta", megmaradtak régi épületei,s mai napig őrzi építészeti arculatát.
Ja! Nem volt elegendő készpénzem a javítás rendezéséhez, így automatához kellett mennem. Mondtam kocsival kell menjek,hagyok itt valami iratot. Azt mondták...Ugyanmár nem szükséges! Egy másodpercig sem feltételezték, hogy lelépek! Bizalom?

2009. július 9., csütörtök

CSÍKSZEREDA-CSÍKSOMLYÓ

Egy pár fényképet is közzéteszek most gyorsan, csakhogy nagyjából bemutassam lakhelyem. Hamarosan lesz építészet is!
Ezer székely leány egy része a Nyeregben



Kis házak egyikében lakom,háttérben a Csíki-medence



Hagyományos tájkép Szereda körül

"JUDAPEST"

Az előbbi bejegyzés történéseit este egy kis pálinka-sör-bor-szalonna partival zártuk. Részt vett "Tiszti" ,a belevaló tiszteletes, aki az alapítvány főnöke és a házban lakik, ott volt a nagypapa,egy csobotfalvi ember,s jómagam.
Bukarestben több 100ezer csángó és erdélyi magyar él. Úgy szokták itt mondani Budapest után Bukarestben van a legtöbb magyar. Hozzátettem, sokszor megkérdőjelezzük, hogy a "fővárosi" 2millió hány %-a magyar (lélekben)?
Hát erre jött a székely válasz: Judapest...

KICSI MÉRGEK

Amíg nem volt készen a blog, írtam már egy hosszabb gondolatmenetet Erdélyről és az emberekről, no meg a magyarországi magyarok hozzáállásáról. Elég szókimondó ember vagyok,sokat szídom a honfitársaim, és most kiderült,igen,az erdélyi emberek sem makulátlanok. A fejlécben említett mottómat tegnap este visszahallottam két gyerek szájából,akik "megszentelték" vizeshomokkal az autómat, majd körkörösen elkenték...
A ház ahol lakom egy alapítványé és vendégházként működik.Itt vagyok albérletben. Átalakított épület, valaha egy birtok volt,s tulajdonosa pár éve a Csibész Alapítványnak adományozta. Van nekik egy saját lakrészük,ahová jönnek néha pihenni, mint ahogy most is, két 8-11 éves forma unokával. Namármost ezek igen rossz erdélyi kölykök. A héten egyszer nyakonöntötték a kocsimat vizeshomokkal, tegnap pedig a fent leírtak szerint. Nagyapjuk hozta is őket bocsánatot kérni.Mind a kettő leszegett fejjel, kezében egy-egy papírral, amire azt írták kb.: "Adott szavamat mindig betartom". Mindezt azért,mert már ígértek,s nem úgy cselekedtek. Miközben ezt írták tudta meg nagyapa a nagymamától,hogy mit műveltek a hondával. Amit egyébként megmostak,szerintük...A két gyerek az összes felnőtt kíséretében állt előttem, leszegett fejjel, könnyeikkel küszködve kértek bocsánatot.
Azt hiszem mondanom kellett volna 1-2 okos dolgot, de nem sikerült. Pl., hogy rendben, de legközelebb ne tegyetek ilyet, tartsátok tiszteletben más tulajdonát..De nem tudtam szólni egy szót sem, először álltam felnőttként gyerekek előtt. És először éreztem azt, hogy milyen lehet ez a helyzet gyerekként.Elég megalázó.
A nagypapa azt ígérte, bármi kár van megfizeti. Hála Istennek nem történt nagyobb karcolás a karosszérián, 1-2 hajszálér vonal,de az lehet nem is ebből van.Viszont a spoiler,egészen pontosan a honda "H" márkajel műanyag borítása össze-vissza karcolódott és a fényes felület mattá kopott.Elég csúnya. Úgyhogy meglesz az első utam a székelyudvarhelyi honda szervízbe egy árajánlatért....

2009. július 7., kedd

570KM, 10 ÓRA MENETIDŐ

2009. június végén indultam el. Ezek a bejegyzések késnek. De megpróbálom leírni azt,amit akkor is megtettem volna. Aki ismer, tudja. Két szerelmem biztos van. Vezetni a kocsimat a szerpentineken, de mindenképp technikás út legyen, a másik pedig a biciklim. Nem vagyok megszállott, de a Bükk mellett nőttem fel és élek. Két kerék mindig volt alattunk, szeretjük. Felpakoltam egyiket a másikra, és megörökítettem őket Erdély kezdeténél, a Királyhágón. Remélem sikerül eljutnom az ezeréves határhoz, ami itt van kb.60-80 km-re.. Így talán majd lesz kép onnan is.
Egyébként igen stílusosan választottam meg a kerékpártartómat. Ötödik, vagyis csomagtartóra szerelhetőt szerettem volna, de a japánok igen ütős designt hoztak a honda civicnek, így szerelni rá nem lehet, maradt a tetőre csomagolás.



Passzolnak a színek, igaz-e?

2009. július 6., hétfő

START

Én is,mint oly sokan mások azt gondoltam biztos sosem fogok blogot írni. Olvasni szeretem másokét. Ismerősök családjai, építkezések, egyéb élmények blogja. Aztán most az én életemben is eljött az a perc, mikor a távolság, a család és legkedvesebb barátaim hiánya úgy kívánja, hogy írjak. Leírjam mindazt, amit látok,megélek.
Építészmérnök vagyok, jó pár éve végeztem a Műegyetemen, Budapesten. Egyébként miskolci és azon belül tapolcai vagyok.A Kós Károly Egyesülés posztgraduális képzésére jelentkeztem 2 éve, melynek lényege, hogy 3 éven keresztül félévente más-más építész mellett dolgozom,majd végül egy megépült házzal diplomázunk. E rendszeren keresztül hozott a sors ide Erdélybe, Székelyföldre, Csíkszeredába. Ezen blogot azért hoztam létre, mert úgy döntöttem leírom és megmutatom milyen idecsöppeni, és dolgozni valaki mellett, miközben töviről hegyire igyekszem felfedezni itt hargita megyében a szép és értékes dolgokat, amikkel egyébként közös gyökereink vannak. Így talán sokan kaptok kedvet az utazáshoz!
Jó szórakozást minden idelátogatónak !