2009. július 31., péntek

A CSÜTÖRTÖK ESTE

Mióta itt vagyok, jellemzően a csütörtök este nem más, mint beszélgetés, sör, összejövetel...Régóta érzem kell egy írás, ami sör után jön, s hogy miért? Mert olvastok...S miért? Mert szerettek valamiért! Ez ilyen borzasztóan piszok egyszerű!

Silva, így hívják....No nem az új román rajongómat, hanem a sört...:)))Miután kiönti az ember, mintha megkaramellizálták volna. Gyönyörű színe van, kissé édeskés az íze. Így kéri az ember: kérek egy barna/fekete silvát! És írtó gyorsan hat! Amúgy van itt csiki sör, de mint megtudtam, a heinekent is itt gyártják, és a heinekenbe megy a jó anyag, a csíkibe az utója...Csakhogy tudjátok..És a Harghita sör is finom.. S állítólag barna csíki sört is csak a városnapokon lehet.... Merthogy ma kezdődtek a csikszeredai városnapok, egy elég jó kis komolyzenei koncerttel egy újabb templomban. Nem ecsetelem hány babakocsit láttam este 9kor...Kétkezemre nem fér rá..Próbáltam már inni bort is. A héten..Nem kaptam más fehérbort a kocsmában, csak tokajit. Jót röhögtem. De sebaj, ehhez volt kedvem! Bükki csaj lévén, Csíkszeredában találkoztunk mi ketten. A hegyalja és én. S hogy ne hagyjam ki a legfontosabbat. A Petry hentesnél vettem abált-, és füstölt szalonnát. Főnököm és munkatársam ezt nagyon megjegyezte magának. Mondtam, ez van.. Létszükséglet. Nélküle élni nem tudok!
S írhatnék filozófiai tanulmányokat a számomra megírt sorsról, meghogy miért pont Csíksomlyó, és hasonlók. A lényeg, hogy bitang jó helyen vagyok, s hát nem titkolhatom, de olyan, mintha születésem előtt a lelkem egy része ide szakadt volna, s el kellett jönnöm, hogy megtaláljam. Ugye értitek? Van olyan, mikor az ember magától lesz egy...S van egy feladat, amit nekem szántak. Amiért születtem. Ebben nem egyedüli szereplő vagyok, ezt érzem biztosan . De az a sok kis gúnyos csalódás, öröm és bánat amit eddig megéltem, hát, hozzám tartozik. Én pedig nem haragszom senkire. Egyszerűen van, hogy a csönd, hallgatás többet mond, mintha szólnék. Mesél...Hogy másokat tanítsak...
Nem tudom az úton hol vagyok, amit nekem írtak.. De rajta megyek, az biztos....

A templom bejáratáról a harghita és a blokkok, meg a fények

1 megjegyzés: