PIROS-FEHÉR-ZÖLD

Csíkcsomortán közvetlen Szereda után az a falu, ahol augusztus 20.-a alkalmából kint lobognak a magyar zászlók a házakon. Tisztelegve az ünnep előtt. Nem olyan rossz érzés végigtekerni egy utcán, ahol jobbra-balra ez látható, hogy mindenki tudja aki arra jár, hol is jár....! (Miközben a tehenek a legelőről jönnek haza)

Nem volt nálam felvevő,de legközelebb tuti készítek felvételt a csúcssebességgel körhintázó gyermekekről...Ördögi kacajok!

A múltkor voltunk a Mikó-vár előtti tér avatóján, legelőször a román himnusz szólt, senkisem énekelt, majd utána jött a magyar,majd a székely... Aztán beszélgettem egy pár emberrel erről, tudják-e a román himnuszt (főleg szövegben). Nem igazán-jött a válasz, majd a folytatás: "Mindenki a maga himnuszát tudja és énekli!"...Többet nem fogok feltenni ilyen "naív kérdést".

Azért Magyarországon megpróbálkoznék vele, mikor a tömegben vagy bárhol vagy társaságban viháncoló, rágógumizó, lazázó honfitársakra akadok a Himnusz alatt. Vajon ők melyik kaszt nemzeti énekét tartják magukénak?

Szeptemberben majd felteszek egy képet a hitetleneknek, akik még ezek után is azt hiszik,hogy ez itt Románia. Meg akik azt gondolják, hogy kettős állampolgárság esetén mind a 1,5millió hozzánk szalad. Én sem szaladok Pestre, csakmert ott többet fizetnek. Szeretem a szülővárosom és BAZ megyét. Ha villát adományoznának a II.kerületben akkor sem. Mert tartozom valahová, ahogy pl. a székelyek. Ezt kellene megérteni!

SZENT ISTVÁN

Nekem még sosem volt ilyenben részem, hogy otthon 4napos ünnepi szünet, én meg egy másik országban dolgozom. Az itteniek egyébként 20.-át annyira nem, de március 15.-ét ünneplik. Akkor a székelyek nem dolgoznak. Cserébe ma korábban megyek haza...Megyünk pisztrángot enni telepre.

Itt egy kép a csíksomlyói borvízmedencéről. Van vagy 15°-os, de nagyon kellemes tud lenni, különösen serkenti a vérkeringést, én eddig csak lábbal merészkedtem bele, ajánlom mindenkinek, ki erre jár, a somlyói borvízforrás mellett van a hegy alatt. Este, mikor a csillagokat is lehet látni, különösen romantikus.

Ez pedig egy fontos térkép, Csíkszereda környéki borvízekről.Biciklivel érdemes felfedezni.

CSAK RÖVIDEN,

Mert már megint türelmetlen vagyok az újabb hazautazás miatt, s leginkább az jár a fejemben.

S persze az is érdekes, hogy Miskolcon tavaly a főutcán egy emberre rá kellett zuhanjon a stukkó, meg kellett haljon, hogy a város elkezdjen foglalkozni az omladozó műemlékekkel, most meg 3embernek kellett meghalni a paneltűzben ahhoz, hogy felfedezzék életveszélyesek lassan a panelok is, amit nem lehet látszatfelújításokkal, bugyolálással takargatni. Erre mondjuk ugye,hogy semmi sem történik véletlenül, ez így volt megírva a nagykönyvben.Ennek a pár embernek ennyi volt kiosztva. Durva, igez-e ?...Szóval..

Mint tudjuk rengeteg hely van itt Erdélyben,melyek látogatását nem szabad kihagyni. Most akkor növelem a listát Sepsiszentgyörggyel. Egy egész nap Kós Károly városában szó szerint, hiszen itt található legtöbb munkája egy kalapban, közülük is a leghíresebb a Székely Nemzeti Múzeum.Majd minden utcában van egy-egy műemlék, gyönyörű belváros, hatalmas park. Nekem egészen pontosan Debrecen hangulatom volt. S micsoda tisztaság! De tényleg... Enni lehetett volna az aszfaltról.

Kis kulináris ismertető: bableves háromszék módjára,: bab csülökkel, salátával (a levesben, nem mellé) + hagyma....Hmmmm..

S a műemléki református templom, meg a temetője. Halottak városa. Szó szerint. Nemrég Miskolcon hallgattam egy előadást a temetőkről, vagyis a halottak városáról. Sok helyen megfordultam már, de itt valóban kellemes volt a séta. A templom magáért beszél, a kertjében 100 meg 100 kopjafa egymás hegyén-hátán, melyeket hagyományosan a szentgyörgyi érettségiző osztályok állítanak elhunyt társaik emlékére. Aztán ott vannak még a hegybe épített családi kripták. Képzeljetek egy macsakövekkel borított keskeny utcát, mely végig beépített. Kb. 3-3,5 m magas homlokzatok, s lehetnek olyan 2- 4 m szélesek, mindegyik teljesen más megjelenés, homlokzati struktúra, stílus. Legimpozánsabb elem az ajtó. Az érdekesség, hogy kopogna az ember, kopogna.. Csak senkisem nyit ajtót!. Szóval igazi meghökkentő élmény ezen az utcácskán végighaladni, melynek végéből, s melyről ágazik le a temető, ami a domb tetején van, s mikor onnan körbetekint az ember, igazából majdnem Egerben érzi magát... Na de a temető is az a hely, ahol kutyát sétáltatnak a szentgyörgyiek.

Így hát tisztaság és rend, kertes házak és építészet, Kós Károly meg a sétányai, a fantasztikusan nyugodt parkok, impozáns épületek.. Ezt kínálja háromszékből sepsiszék, s ez még csak a kezdet, állítólag...

Az archicadhez profin értő egyén itt is a "legjobb munkatárs te vagy"-kategória (hiszen számítógépkezelői diplomát kaptunk, nem tervezőit, ugye), s a nő itt inkább ember ebben a szakmában, nem úgy, mint otthon.. De ez engem nem izgat, hisz Eszter Ilka vagyok, s lesz egy ilyen nevű irodám...

DIÓKÁS TEKERCSET

...vettem reggeli után a tejeskávémhoz, s mikor már kértem a péknél, akkor vettem észre, hogy nincs nálam pénztárca (jellemző!:))

Mondtam elnézést mégsem kérem, mert...

- Ó, sebaj, tessék csak vinni, legközelebb tetszik jönni, akkor kifizeti !..-jött a válasz, majd felírta a nevem és az összeget egy papírra.

Tegnap este volt valami a levegőben. Mikor kellemes, langyos, olyan énekes szellő fúj, nekem mindig a Balaton jut eszemebe. Akárhol is vagyok. Gyönyörű idő volt, de megint nem volt elég időm sötétedés előtt elmenni a hargitára. Azért így sem volt olyan rossz egy újabb este a somlyói hegy alatt....

itt lakom

a szeredai éppen nem működő borvíz strandról messze a háttérben a somlyói hegy, jól látszik a híres nyereg és a Salvator kápolna

s közelről a kegytemplom és a zarándokhegy

CSINÓD ÉS A BICIKLI

" Akkor képzeljetek el fantasztikus hegyvonulatokat fenyvesekkel borítva. Sűrű-sűrű magas zöld mindenütt.Hullámzó magasságú gerincek,s a völgyben haladok felfelé. Reggel csak úgy ráböktem a térképre. Csíki-medence, Csíkszentmárton,innen vezet az út az Úz folyó völgyébe. 55km, de én csak a feléig jutottam,mert későn indultam el. Kocsi,bicikli fel, szentmártoni kétkerekű indulás. Fogalmam sem volt mit vállalok. Kb. 400-500 m-es szintkülönbség,talán 20-25 km körül. Mindez "lankásítva",enyhe emelkedővel,ami sokkal megterhelőbb,mint a szerpentin, szerintem. A tetején volt a 4db 180°-os kanyar, na az már jobban ment. Szóval nem tudtam hová megyek, milyen terepen, s ez adrenalin,mint tudjuk. Mi van a végén? Csakazértis! Azt hiszem 2óra volt a menetidő, de megérte! Még az elején találkoztam sátorozókkal, lakókocsis otthoniak, az utánfutón quadok. Pár perc múlva meg is jelentek mellettem. Gyermekestül a járgányon, elég muris volt. Kérdezték hová tartok. Ritkán ment el mellettem bármi is. Ez egy földút tulajdonképpen, nem autópályát szerető autóknak való. Szóval ritka az arramenő. Aztán megjelenik egy transporter. Zörög, csattog, kattog, bármi,amit akartok. Elmegy mellettem, majd 5m múlva megáll. Kiszól az ember : "Csinódba megy?"..Amit először románnak értettem. Mondom elnézést nem értem, vagy magyarul vagy angolul szoktam hozzáteni. Aszongya magyarul beszél. Ja! Nevetve kértem elnézést, de még ezután sem értettem mit mond! Ha nem teszi bele a helység nevét (Csinód) esküszöm nem tudok vele tárgyalni. Ennyit a 600 km-ről.

Csak felértem a tetőre, ha jól emlékszem 1030m (!) körül. A neve sem jut eszembe. Sebaj, legalább előveszitek a térképet! A Csíki-havasok elővonulata, egyébként. Odafent csak tehenek, meg juhok meg kecskék mindenütt a juhászokkal együtt. Illetve kicsike kis faházak, fafeldolgozóknak. Aztán jött Csinód, még helységnévtábla sincs kitéve. Szóval képzelni egy hegytetőt, melyen az Úz ugyanúgy suhan végig elég széles völgyterületet képezve. Na most ez van telis tele faházakkal, csűrökkel, icipici kápolnával, minden portához tartozik vagy több ló, meg szekér. Meg sem lepődöm, hogy elhúz mellettem egy póni.S építkeznek is.Szigorúan csak fából.Vannak szép képek a telefonomban, egyelőre.Találtam egy kis fabódét az út mellett. A véghomlokzatai feketére színezve.. Hát az valami, valami csodásan festett!

Miközben falatoztam a fűben ülve közeledett két kisgyermek. Sokáig kerülgettek, csak megszólítottak. Kedvesen, udvariasan hová tartok- kérdezték. Meséltem, hogy hová tartanék, de fordulok vissza,mert késő van. Helyeseltek, valóban nagyon messze van...

Mint megtudtam unokatestvérek, s éppen játszódtak. Mikor elindultam csak álltak, s egyszercsak hallom, "Jó utat!"...

Visszafelé kicsit teli lett a hócipőm az újabb kicsike emelkedőkkel. Azért küzdöttem, s a készülődő naplemente, ahogy bukott a hegyek mögé, kárpótolt. Meg is álltam az egyik 180°-osban, s néztem a hegyek között előre, a fenyvesek felett. Térképet nézve,Csíki-havasok, a messzeségben pedig a Harghita. 1800m és ehhez hasonlók. Megint jön a transporter, lefelé. Észrevesznek, duda, integetés ilyesmi.. Ennyi elég a barátsághoz! Nehezen, de csak azért indulok el, mert 7óra múlt és fázom, pedig a hely magával ragadott! Hogy miért? Hallottam a szél búgását, a madarak hangját, s a zöldet, ahogy élt. És figyeltem, a csöndet... Mint tusványos,csak hangok és turisták nélkül. Aztán egyenesen le. S Csíkszentmárton is a színek birodalma. Tudni kell, hogy a kis falvak igazi szaftos látnivalói sosem a főút mentén vannak, hanem belül-belül legbelül..Aztán bicikli fel a tetőre, be a kocsiba, s mi együtt hárman vissza...mindig csak vissza...."

A CSÍKI DERMESZTŐ

...-re még várnom kell, majd ha jön a tél, és a - 20 és 30...

Hiába mondom azért tudom mi a hideg a hegyek mellől, csak kinevetnek. Nem baj, majd meglátják, hogy nem "piskótából" vagyok.

Ma reggel nem volt kánikula. Ami azt jelenti, hogy reggel mondjuk 5-10 °C. A Csíki-medencébe jó későn süt be a nap, de ez engem nem zavar. Aztán nappal felmelegszik +20-25 egységgel, majd este ugyanaz a hideg. Szóval ma reggel biciklivel jöttem, s mire beértem már éreztem a csípős reggel utóhatásait. Friss arc, üde bőr, olyan érzet,mintha tök jó vízben úsztam volna reggel. Jobb, mint a kávé.

Lesz majd töménytelen fényképmentes beszámoló Úz völgye felé biciklivel, és "halottak városa" Sepsiszentgyörgyön.

AJÁNDÉK HÉTVÉGÉRE- SZINTÉN A KOCSMÁBÓL

Gyurcsány meghalt.

Eltemetik szépen annak rendje és módja szerint.

Egy idő után nézik,nézik, tanakodnak, csak nem nő, nem fejlődik a virág, a növény a sírján.

Hosszú csönd után megszólal a székely:

- Túl mélyen van a ganéj....

S akkor egy-két mazsola, hogy ők tényleg nem viccelnek!

Hóágyú és fáskamra...lazán

BÓKOK

A Mikó-vár este

Itt sem szenvedek hiányt bókokban..Ma pl.egy igen különlegesben lehetett részem. Székelynek néztek elég hosszú beszélgetés után. Megtisztelve érzem magam.
Tudtátok kik a "táposok"? Mi, magyarországiak. A tánctáborokban fejlesztették ki ezt a szót. Sok a magyarországi, s ezen belül, "khm"...a pestiek elég sokan vannak. Na most ők szokták otthagyni az asztalon evés után, amit nem kéne otthagyni. Ők a táposok...

De a kocsmában azt is megtudtam, hogy aki Bécsből vonattal jön Csíkszeredába, annak nem érdemes Budapesten leszállnia, mert a bécsi belvárosi kávézásokhoz közelebb áll a csíkszeredai kép. Mert Budapest nem olyan, mint Bécs. Turistának leülni kicsit hitvány.

S azt is meghallgattam az irodában a minap, hogy minek visszük fel a hangsúlyt mindig a mondatok végén. Eszembe jutottak a nyelvtanfolyamok,melyeket a budapesti építész irodákban tartottam folyton, én a borsodi. Megőrjítettem ezzel mindenkit. Mert hallgatni is rossz volt. A sok "a Peti, meg az Anyu, meg bendzin meg péndz, meg "leutazom"" folyton. Na most én itt nem vetem meg azt aki nekem mondja, mert tudom mit nem mondok teljesen helyesen. Arra gondoltam, a székelyek nyithatnának egy helyesül beszélő tanodát az Andrássyn. Biztos jól keresnének vele, mert a sok hülye divat-trendi módjára befizetne, mer' milyen fasza meg ilyenek. A székelyek meg nemcsak gazdagodnának,de jót mulatnának a csőlátásunkon.

S a vár előtti park egy részlete

ÉPÍTÉSZET

Hosszú-hosszú könyveket lehetne írni az erdélyi építészek adottságairól.

Mikor egyszer tavaly azt írtam a barátaimnak emailben, miután hazatértem a harghitáról, hogy aki identitásválságban szenved Magyarországon, annak érdemes Erdélybe jönnie, mert megtalálja, ami hiányzik. Különösképpen vonatkozik ez az építészetre. Úgy érzem süket fülekre találtam, de sokan azt mondták,hogy..azért nem írunk semmit, mert nem érezzük ugyanezt! Ja,mondtam..Értem..Szóval én válságban vagyok,de mindenki más körülöttem érzi, tudja, látja..Zsigerből nyomatja a magyar építészetet. Egytől-egyig! Nyilván. A polcokon kiloszámra heverő croquies, detail, a10,octogon (!), stb.. lapokból tanulva aztán minőségi magyar extrát lehet nyomatni bárhol, igaz-e?

Aztán van egy pár ember (nem is egy,a többség), aki kuncog egy jót,mikor meghallja, hol vagyok.Organikusok között. És? Zobokinál jobb talán?

Azzal, hogy képet kapok több felől, máris,de hiszen nem máris, régóta foglalkoztat a kérdés, mi az, hogy organikus. Magyarországon nem egy, hanem több ember hibája, hogy ezt a szót ráhúzzák egyfajta sítlusjegyre. Mert szerintem az organikus alapja a múlt, a gyökerek, a hagyományok és a kultúra vegyítve persze valami egyedi szervessel. Ami a mi esetünkben annyira nem is idegen, hiszen a fát szerettük mindig is. Persze ez csak az én véleményem.

Úgyhogy az prédikáljon nekem az okosok közül akik ezt utálják, aki tiszteletben is tartja és ismeri a gyökereinket. Mert anélkül úgy vélem lehetetlen jót, igazat, minőségit, odaillőt,de leginkább őszintét tervezni.

Itt Erdélyben érzek valamit, ami zsigerből működik. Ez pedig az épített környezet tiszteletben tartása, a hagyományok ösztönös megtartása, illetve azok átmentése a mai korba igényekhez illően. És milyen érdekes! Működik!

Sok itt a jókezű építész. Valami elképesztően finom stílusban nyúlnak a formákhoz, színekhez, anyagokhoz, mindezek keveréséhez. Aztán az ember azt érzi, hogy illik! Jól érzem magam,ha ránézek/benne vagyok. S nagyon egyszerű dolgok, s semmi minimalista baromság, meg nyersbeton,meg csupaüveg, meg minimál csomópontok. Átgondolt, visszafogott faszerkezetek. Kő, tégla, vakolat. Svájcban látnátok ilyeneket, csurogna a nyálatok. Legtöbben pedig azt sem tudjuk, hogy itt a legeldugottabb falvakban is megtaláljuk! S a legviccesebb, hogy a közös kultúránkból ered. Na? Értitek?

De a jó stílus egyébként itt vénásan érkezik. Tök jó ruhákban járnak az emberek, és elképesztően csinos cipőik vannak.

Lesz még iromány a jó stilusú családi házakról, és néhány fontos dolog a székely ház köztes tereiről, csak még kell hozzá fotodoksi.

Alább néhány kép, némelyik főnököm munkája.

Ravatalozó tetőrészlet

Kb.1200 m-en rönkház fogadó, dránicával fedve (gyönyörű színe van,mintha ezüstből lenne)

Homoródfürdői kő-fa-s a nagyon szép olívzöld

Székelyudvarhelyen a kedvenc panzió, a Gondűző

Szintén Udvarhely,s valami egészen kellemes

BORSZÉK RALLYE - FOLYTATÁS

Bárki ha szellemvárosban szeretne járni, kerekedjen fel, s utazzon Borszékre!

Székelyföld igen gazdag borvízforrásokban, mint tudjuk...Majd minden faluban, városban találunk forrást, ahol megtölthetjük az üvegeket. Különböző betegségekre gyógyír ez a víz. Fogyasztva és fürödve egyaránt. Annak idején nagy hagyománya volt a fördőzéseknek is. Kis medencékben. Ugyan állandóan igen hideg (max.15° C garantált), ennek ellenére nagy kultusza volt mindig is, bármely évszakban. Sajnos ma már ezek a fantasztikusan kiépített fürdőhelyek egytől egyig tönkrementek, és ez a szerencsétlen Románia szépen elkerüli ezt a problémát. Hogy miért? Hát mert nem tőlük származik ugye, és miért is építenének ki egy stratégiát a fejlesztésre? Így hát nincs más, csak a pusztuló valóság. Talán még a mofetták közül van pár használható, de azt orvosi utasításra lehet igénybe venni. Az sem minden hogyan ülünk benne. Ha túl közel kerül az ember a gázhoz, mérgező!

Mégis van egy projekt. Úgynevezett borvízutat szeretnének kiépíteni itt a megyében. Ez érintené a legnevesebb fürdőhelyeket, foglalkozna a rendbetételükkel. De ez még sok idő.

Addig is Magyarországról szerveznek ide minden évben más-más helyre fürdőépítő kalákákat, mely idén Borszéken zajlott. Épült egy medence, lábáztató, öltöző, filagória, s forrásfoglaló. Ide rallyeztam én olyan bőszen!

Borszék pedig egy igazi gyöngyszem. Fantasztikus villákat építettek anno.. Ahogy meséltem szépen beszámozták őket sorban.. Az 1-es volt Csaucseszkué. Ma, legtöbbje ott áll üresen az enyészetnek áldozva. Némelyiket felújították, panzió működik bennük, ilyesmi.

Szóval elég nehéz visszaadni a hangulatot. Csönd, gyönyörű fák, parkok mindenütt. Omladozó házak, be is lehet merészkedni. De ami a legszebb, mikor az ember lefekszik a fűbe, és hallgatja a csöndet. Várva, hogy egyszercsak történik valami szokatlan.. Mondjuk kinyitja a szemét és ott van 50-60 évvel ezelőtt, a nyüzsgő Borszéken, a nyaralók, fürdőzők között. Az egyik tornácon állva simán éreztem....S talán ez még a szent-anna tavi nyugalomnál is teljesebb volt..

S nem felejthetem a hajnalig tartó borozást,s amikor bicajjal mentem házicsokiért, közben elkapott az eső. Beálltam az egyik forrsáépülethez, összeismerkedtem egy borszékivel. Majdnem feleségül kért...ő is....

Itt láttam a pár fős szellemcsapatot egy asztal mellett. Kártyáztak..:)

Egy a sok közül

Klasszikus borszéki utcakép. Középen, ahol alacsonyabb, na, az a mozi épülete. A teteje teljesen beomlott, gerendák lógnak összevissza

S akkor: ki veszi észre az apró kis feliratot a mozi redőnyén?

"Lehel utcza, Budapest"

Utcakép folyt köv, rengeteg-rengeteg villanyvezetékkel

MOST CÍM NÉLKÜL

Csíkszeredai városnapok voltak a hétvégén. Tartalmas programmal. Dobfesztivál a várban, két nagy színpad a belvárosban.. Mindenhol folyt a csiki sör, a város apraja-nagyja kint ült a téren.

Szombaton a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes lépett fel először.Ha valaki erre jár, érdemes részt venni egyszer egy előadásukon. Őket követte a Muzsikás zenekar. Nem akarok megint "magyarkodó" lenni, ahogyan páran ti neveznétek, ugye...(!)

De....

Nem azért vagyok Erdélyt pártoló, mert.... mindenki így csinálja, aki szereti , vagy mert mert sznobisztikusan így dívik Magyarországon. Sok helyen jártam már a világban (itt is többször), gyermekkoromtól kezdve nyitott szemmel járhatok, s nem ez az első alkalom, hogy elszakadtam az otthonomtól. Szóval nem vagyok rácsodálkozva a "külföldre". Mikor egy ilyen eseményen tömegesen hallgatjuk ami a miénk: a kultúra, a zene, a tánc, az ének..És az anyanyelv. Nincs hiba. Körbenéztem, s mindenki lába, csípője, feneke ugyanúgy mozgott, ugyanabban a ritmusban. A vérünkben van!

Azért azt is elmondanám, hogy a vasárnapi záróprogram a Fásy Mulató volt..Hogy milyen módon, miért és egyáltalán mennyiért kerülnek ide, én nem tudom. De az biztos,hogy a közönségük itt is megvan, ami elég szomorú. Hogy ezekre mindehol igény van.

A cél egyébként. Ha bárki itt jár otthonról, itt is otthon érezze magát. S bárki innen otthon jár, ott is otthon érezze magát. Itt már működik. Bárki idejön, jó érzésekkel tér haza. Honvágy nemigen van, csak család-, és barátvágy. Magyarországon is úgy kellene lennünk-tennünk, hogy aki ott jár, ne érezzen honvágyat.. Ehhez még nyitnunk kell, nem keveset.S bárki, aki azt mondja nekem, hogy székelyföldön nem magyar nénitől vásárlom a gomolyát, és hülyeséget beszélek, az ne is olvasson tovább!

Elromlott a fényképezőgépem. Úgyhogy most vagy régi,vagy másoktól szerzett képeket fogtok látni, amíg nem lesz egy másik.

Ezt látom az irodai ablakból kerek-perec