CSINÓD ÉS A BICIKLI

" Akkor képzeljetek el fantasztikus hegyvonulatokat fenyvesekkel borítva. Sűrű-sűrű magas zöld mindenütt.Hullámzó magasságú gerincek,s a völgyben haladok felfelé. Reggel csak úgy ráböktem a térképre. Csíki-medence, Csíkszentmárton,innen vezet az út az Úz folyó völgyébe. 55km, de én csak a feléig jutottam,mert későn indultam el. Kocsi,bicikli fel, szentmártoni kétkerekű indulás. Fogalmam sem volt mit vállalok. Kb. 400-500 m-es szintkülönbség,talán 20-25 km körül. Mindez "lankásítva",enyhe emelkedővel,ami sokkal megterhelőbb,mint a szerpentin, szerintem. A tetején volt a 4db 180°-os kanyar, na az már jobban ment. Szóval nem tudtam hová megyek, milyen terepen, s ez adrenalin,mint tudjuk. Mi van a végén? Csakazértis! Azt hiszem 2óra volt a menetidő, de megérte! Még az elején találkoztam sátorozókkal, lakókocsis otthoniak, az utánfutón quadok. Pár perc múlva meg is jelentek mellettem. Gyermekestül a járgányon, elég muris volt. Kérdezték hová tartok. Ritkán ment el mellettem bármi is. Ez egy földút tulajdonképpen, nem autópályát szerető autóknak való. Szóval ritka az arramenő. Aztán megjelenik egy transporter. Zörög, csattog, kattog, bármi,amit akartok. Elmegy mellettem, majd 5m múlva megáll. Kiszól az ember : "Csinódba megy?"..Amit először románnak értettem. Mondom elnézést nem értem, vagy magyarul vagy angolul szoktam hozzáteni. Aszongya magyarul beszél. Ja! Nevetve kértem elnézést, de még ezután sem értettem mit mond! Ha nem teszi bele a helység nevét (Csinód) esküszöm nem tudok vele tárgyalni. Ennyit a 600 km-ről.

Csak felértem a tetőre, ha jól emlékszem 1030m (!) körül. A neve sem jut eszembe. Sebaj, legalább előveszitek a térképet! A Csíki-havasok elővonulata, egyébként. Odafent csak tehenek, meg juhok meg kecskék mindenütt a juhászokkal együtt. Illetve kicsike kis faházak, fafeldolgozóknak. Aztán jött Csinód, még helységnévtábla sincs kitéve. Szóval képzelni egy hegytetőt, melyen az Úz ugyanúgy suhan végig elég széles völgyterületet képezve. Na most ez van telis tele faházakkal, csűrökkel, icipici kápolnával, minden portához tartozik vagy több ló, meg szekér. Meg sem lepődöm, hogy elhúz mellettem egy póni.S építkeznek is.Szigorúan csak fából.Vannak szép képek a telefonomban, egyelőre.Találtam egy kis fabódét az út mellett. A véghomlokzatai feketére színezve.. Hát az valami, valami csodásan festett!

Miközben falatoztam a fűben ülve közeledett két kisgyermek. Sokáig kerülgettek, csak megszólítottak. Kedvesen, udvariasan hová tartok- kérdezték. Meséltem, hogy hová tartanék, de fordulok vissza,mert késő van. Helyeseltek, valóban nagyon messze van...

Mint megtudtam unokatestvérek, s éppen játszódtak. Mikor elindultam csak álltak, s egyszercsak hallom, "Jó utat!"...

Visszafelé kicsit teli lett a hócipőm az újabb kicsike emelkedőkkel. Azért küzdöttem, s a készülődő naplemente, ahogy bukott a hegyek mögé, kárpótolt. Meg is álltam az egyik 180°-osban, s néztem a hegyek között előre, a fenyvesek felett. Térképet nézve,Csíki-havasok, a messzeségben pedig a Harghita. 1800m és ehhez hasonlók. Megint jön a transporter, lefelé. Észrevesznek, duda, integetés ilyesmi.. Ennyi elég a barátsághoz! Nehezen, de csak azért indulok el, mert 7óra múlt és fázom, pedig a hely magával ragadott! Hogy miért? Hallottam a szél búgását, a madarak hangját, s a zöldet, ahogy élt. És figyeltem, a csöndet... Mint tusványos,csak hangok és turisták nélkül. Aztán egyenesen le. S Csíkszentmárton is a színek birodalma. Tudni kell, hogy a kis falvak igazi szaftos látnivalói sosem a főút mentén vannak, hanem belül-belül legbelül..Aztán bicikli fel a tetőre, be a kocsiba, s mi együtt hárman vissza...mindig csak vissza...."