Remélem ez a bejegyzés célhoz ér...
Az utóbbi évek történéseit tekintve nem panaszkodhatom. Útra keltem több mint négy éve, ezalatt országhatárt léptem át, hat különböző építészirodában dolgoztam, s legalább nyolc építésszel dolgoztam együtt. Viseltem ennek minden előnyét és hátrányát, de elsősorban emberi oldaláról építkeztem, ha visszanézem négy évvel ezelőtti önmagam határozottan látom a fejlődést, alakulást, érlelődést és ez a legfontosabb.
Gondolom nem én vagyok ezen a földön az egyetlen, aki hullámvölgyekben éli meg élete történéseit egészen addig, amíg azok a megfelelő helyre nem kerülnek. Teljesen elképesztő hogy halálunkig dolgunk van, addig tanulunk folyamatosan és alakulunk mint egy gyurma.
Megvannak az elképzeléseim, a terveim és az ötleteim. Az életről, amit élni szeretnék. Mindig minden percben mikor valami úgy érzem nem jó, bánt, nyomaszt, akkor eszembe jut az a bizonyos perc a Szent Anna-tónál, Erdélyben. Mikor megtaláltam, ami elveszett. S ez segített ahhoz, hogy gyönyörű történések legyenek ezután velem. Megvilágosodáshoz hasonlatos ez. Csak éppen a legnehezebb ebben, hogy mikor ezt megérjük, bizony nem tart örökké, mert a folytatás csak és egyedül rajtunk múlik. Ettől fogva önállóan építkezünk, de a legszebb mikor együtt. Ez a legszebb iskola, úgy gondolom.
Sokféle szerelmi történet, meghökkentő esemény, s tomboló érzelem után az ember eljut arra a szintre, hogy már nem szeretne mást, csak megnyugodni... Elhagyni a kétes,de szeretetteljes kalandokat, a heves érzelmű de nem beteljesülhető szerelmeket, a csodálatos plátói dolgokat a lelkit társakkal, mert a plátói mindig "csak" plátói marad mint tudjuk... Én már nagyon szeretnék párban építkezni az életben az arra teremtettel, mert már "csak" ez az egy hiányzik.
S nem is kell más csak egy takaros kis tornácos-kandallós ház egy helyen, ahol messzeség is van s hegyek egyaránt, kemencével ácsolt nyári konyha egy lugassal a vendégek fogadására, ügyes veteményes és gyümölcsös a kertben, hely a kis jószágoknak, s végül egy csűr, az a gyönyörű, utánozhatatlan, szénával teli kis csűr...Igazi birodalom kicsi gyermekeknek, vagy egy építészeti műteremnek..
Vajon eljut- e ez az írás ahhoz aki ugyanezt szeretné?
