Tegnap délután a házban írtam egy nagyon hosszú bejegyzést, aztán mára rájöttem mégiscsak egy mondattal fogom leírni, hogy :
"szombat délután egy surranó bent járt az ÉN szobámban, s elvitte az összes maradék fizetésemet ami nem kevés, s amiből vígan akartam hazautazni meg máshova, meg a fényképezőgépünket, amin képek is voltak bár nem sok, s ittmaradtam a megtakarított pénzemre szorítkozva s nem arra, amit megkerestem itt Székelyföldön s oly nagyon megbecsültem az összes fillért, elvitte,s kint hevert a tornácon a pénztárcám szétterülve,s az ütő állt meg bennem, hogy az irataim meg a kártyáim, meg fent a szobám az én személyes életterem a kocsikulccsal, meg az igen értékes hegedűmmel, s a számítógépemmel benne a szellemi termék, és hasonlók"
De most már talán helyére zökkennek a dolgok, miután ma a román rendőrökkel volt egy randevúm, ami igen tartalmas volt, mert kedvesek voltak, és először el sem hittem volna hogy románok,mert úgy beszéltek magyarul, de közben mégis átváltottak románra, na mindegy.
Tudom,hogy ennek is megvan az oka, de nem szólok egy szót sem,mert van,akinek ennél is rosszabb, bár én is feküdtem már műtőasztalon megszabadítandó engem a kórtol ami kezdett megenni lassan, de ez akkor is megviselt, mert az ember kiszolgáltatott és nem otthon van! S akkor is sírtam félelmemben nem érdekel nem szégyellem, majd felmentem a Hargitára a Hondával, mert beleültem és esküszöm mintha magához ölelt volna, együtt felmentünk és csak ordítottam a hegynek, hogy vigye el a dühöt, a mérget!
S ezért nem lehet nem szeretni itt lenni még ezután sem, még úgy is, hogy nincs egy mozi,ahová beülök a barátnőkkel chpiset falatozva, mert kicserél de komolyan mondom! De akkor sem lehet nem szeretni, tegnap este bementem Makovecz angyalos templomába, s a pap a tér,az anyagok, az épület egységéről prédikált, meg arról, hogy nélkülünk üres lenne a hely ,s arra gondoltam, hogy amit Makovecz beleálmodott, az működik ahogy kell!!! S ezt nem más,mint egy pap mondta ki, mert érzi!
Falatoztam a süteményből is, amit egy kedves igazi belavaló székely legény nagymamája készített, az a legény,aki mellesleg jelenlétével az összes lopást elfeledtette velem, szóval midnezekért már megérte az életemből hónapokat ide áldozni,s eljönni s szépen magamévá tenni mindazt, ami hívott és vonzott!
Ezt most egy szuszra írtam de tényleg,és kaptok egy képet rólam:
És lassan jön a november, s jönnek a nagyvárosi utazások Bukarest-Brassó-Nagyszeben vonalon, s persze a hargitai sí, valamint a kandallós kulcsosház!
A székely mosoly durván ragadós!
