Azt hiszem a fenti megállapítás ki tudna tölteni egy vaskos kötetet...
Történt, hogy ma reggel pár nap után az autómat használtam megint, a ház előtt állt a parkolóban a többi autó között annak rendje-módja szerint. Gondosan figyelve arra, hogy egyik szomszédos kocsi mellett sem hagyjak se túl kevés, se túl sok pl. 1,5méteres helyet, ami ugye nem használható semmire.
Ráadásul igen sietős volt a dolgom munkába menet, mire leértem a parkolóba ott állt egy ember, nagyjából velem egykorú, svájci sapka minden a helyén persze, meglát hogy melyik kocsihoz megyek, s csupán ennyit szól:
- Tiéd ez Honda? (semmi jó reggelt, szia vagy ilyesmi...)
- Igen.-felelem.
- Nem tudok beszállni a kocsimba.-mondja őfelsége..
Szemem kikerekedett, hogy és nekem ehhez mi közöm, aztán látom,hogy ez a kedves férfi nagyjából 30 cm-t hagyva parkírozott az én járgányomtól, farolva állva, tehát vezetőoldala az enyémmel azonos oldalon... Visszapillantó tükröm behajtva, ez indította el bennem a lavinát, hogy veszi magát ahhoz, hogy az én autóm tükrét hajtogassa....
Megint mondja, hogy nem tud beszállni, mert tegnap a másik ajtónál tudott csak kiszállni, de most ott is áll egy kocsi, és néz rám...
Mire megkérdeztem tőle, hogy rendben..és? Nem kellett volna 30cm-re az autóm mellé állni, mert így nem lehet parkolni, mert se kiszállni nem lehet, illetve jól belecsapja az ajtaját az enyémbe....
Mire az "igen udvarias, kedves, intelligens fiatalember " rámnéz a divatos svájcisapkában s azt mondja:
- Neked nem kellett volna úgy parkolni, hogy ennyi hely marad melletted (mondom nagyjából 1,5m), s mutogat fapofával az autóm másik oldala felé.
Nos, ekkor a pumpa már szökött bennem, de sikerült viszonylag higgadtan felelnem,azaz:
- Nézze. Az én autóm 4, azaz négy napja itt áll, akkor a helyzet ezt az állást adta nekem, szabályos méretű közöket hagyva, az a másik autó azóta parkolt ide így mellém, maga pedig feltehetőleg legutoljára. Én szabályosan álltam be, maga pedig rosszul, mert így nem lehet, ez nem parkolás, tehát a gondjának és problémájának ez az oka.
Természetesen erre befogta a száját, gondolom érezte van abban valami igazság amit mondok még akkor is, ha hondával vagyok nő létemre. Iszonyú pipa voltam a tükröm miatt, hogy egyáltalán hozzáért, amiatt ahogy odaállt, ahogy beszélt velem, ahogy vádolt ok nélkül, és ahogy végignézte CIGIT SZÍVVA kényelmesen, amíg bemászom a vezetőülésbe ellenkező oldalról. Igen kicsi hiányzott hozzá hogy parasztbunkónak nevezzem, de szerencsére megálltam, mert semmi értelme nem lett volna, mert csak elégtétel lett volna neki a dühöm. Hallgatott, miután higgadtan elmondtam szerintem ki volt itt a hunyó.
S persze miután bemásztam és kiálltam, semmi köszönöm, vagy elnézést, vagy szervusz....Síri csönd, szívva a cigit.
Hát ez ilyen ember ostoba.
Egyszer vagy két éve meg az egyik lépcsőházi lakó csinálta meg velem ugyanezt, csak akkor nem 30 centivel, hanem tízzel. Akkor viszont lehet kissé nagyobb hely maradt részemről mint a szabályos, dehogy ezért valaki engem szívasson, s mikor meglátja akkor rajtam röhögjön, főleg hogy alig tudtam kiállni karcolás nélkül, akkor tudtam ezt a focista-hosszúhajú fuvarozó szakadt tragacs Alfa Romeos férfit egy dolog zavart: hogy nekem, a kis cseppszar csajnak van egy Hondája, szívassuk meg, mert parkolni sem tud...majd röhögjük ki...
Irígy.
Ugyanakkor elképesztő, hogy itt némely emberek mit meg nem képesek tenni zsebkendőnyi parkolóhelyekért, és milyen kicsi, icipici jelentéktelen dolgok miatt képesek bosszút állni másokon, mert éppen abban az egy másodpercben elborul az agyuk az idegtől...
Illetve az is egyedülálló magyar virtus hogy autómárkák alapján ítélünk meg helyzeteket. Pl. a fenti esetben, ha nekem is egy kis Peugeotom lenne mint az ifjúkának, vagy egy békebeli szakadt Alfa Romeom mint a szomszédnak, igen komolyan esélyem lett volna rá, hogy a helyzet másképp alakul. De ez, hogy egy viszonylag jó autó, nyilván feltételezve van, hogy én többet képzelek magamról KRESZ tekintetében mint mások, vagy esetleg a "szerencsétlennek van egy ilyen kocsija, de vezetni nem tud" szlogent akasztanak rám.
S bevallom őszintén most magamból indultam ki, mert igenis nekem is vannak előítéleteim a nagyvárosi terepjárósokról, (akik nyilván csak aszfalton közlekednek), vagy a sötétített üveges bmw-sekről, vagy a sportkocsivá avanzsált suzukisokról, SAAB-osokról. Pont ezért inkább kerülöm a velük való konfliktust, de legfőképp nem szívatom őket direkt, csakazértis.
Történt, hogy ma reggel pár nap után az autómat használtam megint, a ház előtt állt a parkolóban a többi autó között annak rendje-módja szerint. Gondosan figyelve arra, hogy egyik szomszédos kocsi mellett sem hagyjak se túl kevés, se túl sok pl. 1,5méteres helyet, ami ugye nem használható semmire.
Ráadásul igen sietős volt a dolgom munkába menet, mire leértem a parkolóba ott állt egy ember, nagyjából velem egykorú, svájci sapka minden a helyén persze, meglát hogy melyik kocsihoz megyek, s csupán ennyit szól:
- Tiéd ez Honda? (semmi jó reggelt, szia vagy ilyesmi...)
- Igen.-felelem.
- Nem tudok beszállni a kocsimba.-mondja őfelsége..
Szemem kikerekedett, hogy és nekem ehhez mi közöm, aztán látom,hogy ez a kedves férfi nagyjából 30 cm-t hagyva parkírozott az én járgányomtól, farolva állva, tehát vezetőoldala az enyémmel azonos oldalon... Visszapillantó tükröm behajtva, ez indította el bennem a lavinát, hogy veszi magát ahhoz, hogy az én autóm tükrét hajtogassa....
Megint mondja, hogy nem tud beszállni, mert tegnap a másik ajtónál tudott csak kiszállni, de most ott is áll egy kocsi, és néz rám...
Mire megkérdeztem tőle, hogy rendben..és? Nem kellett volna 30cm-re az autóm mellé állni, mert így nem lehet parkolni, mert se kiszállni nem lehet, illetve jól belecsapja az ajtaját az enyémbe....
Mire az "igen udvarias, kedves, intelligens fiatalember " rámnéz a divatos svájcisapkában s azt mondja:
- Neked nem kellett volna úgy parkolni, hogy ennyi hely marad melletted (mondom nagyjából 1,5m), s mutogat fapofával az autóm másik oldala felé.
Nos, ekkor a pumpa már szökött bennem, de sikerült viszonylag higgadtan felelnem,azaz:
- Nézze. Az én autóm 4, azaz négy napja itt áll, akkor a helyzet ezt az állást adta nekem, szabályos méretű közöket hagyva, az a másik autó azóta parkolt ide így mellém, maga pedig feltehetőleg legutoljára. Én szabályosan álltam be, maga pedig rosszul, mert így nem lehet, ez nem parkolás, tehát a gondjának és problémájának ez az oka.
Természetesen erre befogta a száját, gondolom érezte van abban valami igazság amit mondok még akkor is, ha hondával vagyok nő létemre. Iszonyú pipa voltam a tükröm miatt, hogy egyáltalán hozzáért, amiatt ahogy odaállt, ahogy beszélt velem, ahogy vádolt ok nélkül, és ahogy végignézte CIGIT SZÍVVA kényelmesen, amíg bemászom a vezetőülésbe ellenkező oldalról. Igen kicsi hiányzott hozzá hogy parasztbunkónak nevezzem, de szerencsére megálltam, mert semmi értelme nem lett volna, mert csak elégtétel lett volna neki a dühöm. Hallgatott, miután higgadtan elmondtam szerintem ki volt itt a hunyó.
S persze miután bemásztam és kiálltam, semmi köszönöm, vagy elnézést, vagy szervusz....Síri csönd, szívva a cigit.
Hát ez ilyen ember ostoba.
Egyszer vagy két éve meg az egyik lépcsőházi lakó csinálta meg velem ugyanezt, csak akkor nem 30 centivel, hanem tízzel. Akkor viszont lehet kissé nagyobb hely maradt részemről mint a szabályos, dehogy ezért valaki engem szívasson, s mikor meglátja akkor rajtam röhögjön, főleg hogy alig tudtam kiállni karcolás nélkül, akkor tudtam ezt a focista-hosszúhajú fuvarozó szakadt tragacs Alfa Romeos férfit egy dolog zavart: hogy nekem, a kis cseppszar csajnak van egy Hondája, szívassuk meg, mert parkolni sem tud...majd röhögjük ki...
Irígy.
Ugyanakkor elképesztő, hogy itt némely emberek mit meg nem képesek tenni zsebkendőnyi parkolóhelyekért, és milyen kicsi, icipici jelentéktelen dolgok miatt képesek bosszút állni másokon, mert éppen abban az egy másodpercben elborul az agyuk az idegtől...
Illetve az is egyedülálló magyar virtus hogy autómárkák alapján ítélünk meg helyzeteket. Pl. a fenti esetben, ha nekem is egy kis Peugeotom lenne mint az ifjúkának, vagy egy békebeli szakadt Alfa Romeom mint a szomszédnak, igen komolyan esélyem lett volna rá, hogy a helyzet másképp alakul. De ez, hogy egy viszonylag jó autó, nyilván feltételezve van, hogy én többet képzelek magamról KRESZ tekintetében mint mások, vagy esetleg a "szerencsétlennek van egy ilyen kocsija, de vezetni nem tud" szlogent akasztanak rám.
S bevallom őszintén most magamból indultam ki, mert igenis nekem is vannak előítéleteim a nagyvárosi terepjárósokról, (akik nyilván csak aszfalton közlekednek), vagy a sötétített üveges bmw-sekről, vagy a sportkocsivá avanzsált suzukisokról, SAAB-osokról. Pont ezért inkább kerülöm a velük való konfliktust, de legfőképp nem szívatom őket direkt, csakazértis.
