Mikor egyszer tavaly azt írtam a barátaimnak emailben, miután hazatértem a harghitáról, hogy aki identitásválságban szenved Magyarországon, annak érdemes Erdélybe jönnie, mert megtalálja, ami hiányzik. Különösképpen vonatkozik ez az építészetre. Úgy érzem süket fülekre találtam, de sokan azt mondták,hogy..azért nem írunk semmit, mert nem érezzük ugyanezt! Ja,mondtam..Értem..Szóval én válságban vagyok,de mindenki más körülöttem érzi, tudja, látja..Zsigerből nyomatja a magyar építészetet. Egytől-egyig! Nyilván. A polcokon kiloszámra heverő croquies, detail, a10,octogon (!), stb.. lapokból tanulva aztán minőségi magyar extrát lehet nyomatni bárhol, igaz-e?
Aztán van egy pár ember (nem is egy,a többség), aki kuncog egy jót,mikor meghallja, hol vagyok.Organikusok között. És? Zobokinál jobb talán?
Azzal, hogy képet kapok több felől, máris,de hiszen nem máris, régóta foglalkoztat a kérdés, mi az, hogy organikus. Magyarországon nem egy, hanem több ember hibája, hogy ezt a szót ráhúzzák egyfajta sítlusjegyre. Mert szerintem az organikus alapja a múlt, a gyökerek, a hagyományok és a kultúra vegyítve persze valami egyedi szervessel. Ami a mi esetünkben annyira nem is idegen, hiszen a fát szerettük mindig is. Persze ez csak az én véleményem.
Úgyhogy az prédikáljon nekem az okosok közül akik ezt utálják, aki tiszteletben is tartja és ismeri a gyökereinket. Mert anélkül úgy vélem lehetetlen jót, igazat, minőségit, odaillőt,de leginkább őszintét tervezni.
Itt Erdélyben érzek valamit, ami zsigerből működik. Ez pedig az épített környezet tiszteletben tartása, a hagyományok ösztönös megtartása, illetve azok átmentése a mai korba igényekhez illően. És milyen érdekes! Működik!
Sok itt a jókezű építész. Valami elképesztően finom stílusban nyúlnak a formákhoz, színekhez, anyagokhoz, mindezek keveréséhez. Aztán az ember azt érzi, hogy illik! Jól érzem magam,ha ránézek/benne vagyok. S nagyon egyszerű dolgok, s semmi minimalista baromság, meg nyersbeton,meg csupaüveg, meg minimál csomópontok. Átgondolt, visszafogott faszerkezetek. Kő, tégla, vakolat. Svájcban látnátok ilyeneket, csurogna a nyálatok. Legtöbben pedig azt sem tudjuk, hogy itt a legeldugottabb falvakban is megtaláljuk! S a legviccesebb, hogy a közös kultúránkból ered. Na? Értitek?
De a jó stílus egyébként itt vénásan érkezik. Tök jó ruhákban járnak az emberek, és elképesztően csinos cipőik vannak.
Lesz még iromány a jó stilusú családi házakról, és néhány fontos dolog a székely ház köztes tereiről, csak még kell hozzá fotodoksi.
Alább néhány kép, némelyik főnököm munkája.
Ravatalozó tetőrészlet
Kb.1200 m-en rönkház fogadó, dránicával fedve (gyönyörű színe van,mintha ezüstből lenne)
Homoródfürdői kő-fa-s a nagyon szép olívzöld
Székelyudvarhelyen a kedvenc panzió, a Gondűző
Szintén Udvarhely,s valami egészen kellemes
Ezzel nagy vihart kavarhatnál :) De tény, hogy nyitott szemmel kell járni. És mindenhol bukkanhatunk kincsekre, amik meghozzák a gondolatot vagy inspirációt, ami épp hiányzik. Nekem ez bevált. Ez lehet egy tópart, egy falu, amin átmegyek, az útmenti táj... bármi.
VálaszTörlésAz organikus nálunk sajnos kicsit elcsépelt fogalommá vált. Hagyományörzőnek sem jó nevezni semmit, mert az úgy néz ki mintha 300 éves lenne, miközben új. Minden kornak meg kell tanulnia, mit tud továbbvinni az elődök örökségéből. Nekünk nyilván ebben még sokat kellene fejlődnünk.
Valóban bármiről meríthetünk,csak én arra próbálok kilyukadni, hogy kevés az olyan építész,mint pl.Te.. Hidd el,kevés..Egy bizonyos határig terjed/szűkül a látásmód.S közben úgy élnek,mintha teljes lenne a kép. Továbbá egész Kárpát-medence a mi múltunk, igen keveset ismerünk belőle! S a jelszó : gyökerek.
VálaszTörlésKavarnám én a vihart amúgy, nem bánnám ha lenne, nézni a sok hitetlent, ahogy "fröcsög". Csak sajna kis százalékkal lehet értelmesen.
Valószínű elég meddő vita lenne.
VálaszTörlésAz uccsó ház Tóthfalusi Gábor ex-vándor munkája, azt hiszem...
VálaszTörlés