CSAK RÖVIDEN,

Mert már megint türelmetlen vagyok az újabb hazautazás miatt, s leginkább az jár a fejemben.

S persze az is érdekes, hogy Miskolcon tavaly a főutcán egy emberre rá kellett zuhanjon a stukkó, meg kellett haljon, hogy a város elkezdjen foglalkozni az omladozó műemlékekkel, most meg 3embernek kellett meghalni a paneltűzben ahhoz, hogy felfedezzék életveszélyesek lassan a panelok is, amit nem lehet látszatfelújításokkal, bugyolálással takargatni. Erre mondjuk ugye,hogy semmi sem történik véletlenül, ez így volt megírva a nagykönyvben.Ennek a pár embernek ennyi volt kiosztva. Durva, igez-e ?...Szóval..

Mint tudjuk rengeteg hely van itt Erdélyben,melyek látogatását nem szabad kihagyni. Most akkor növelem a listát Sepsiszentgyörggyel. Egy egész nap Kós Károly városában szó szerint, hiszen itt található legtöbb munkája egy kalapban, közülük is a leghíresebb a Székely Nemzeti Múzeum.Majd minden utcában van egy-egy műemlék, gyönyörű belváros, hatalmas park. Nekem egészen pontosan Debrecen hangulatom volt. S micsoda tisztaság! De tényleg... Enni lehetett volna az aszfaltról.

Kis kulináris ismertető: bableves háromszék módjára,: bab csülökkel, salátával (a levesben, nem mellé) + hagyma....Hmmmm..

S a műemléki református templom, meg a temetője. Halottak városa. Szó szerint. Nemrég Miskolcon hallgattam egy előadást a temetőkről, vagyis a halottak városáról. Sok helyen megfordultam már, de itt valóban kellemes volt a séta. A templom magáért beszél, a kertjében 100 meg 100 kopjafa egymás hegyén-hátán, melyeket hagyományosan a szentgyörgyi érettségiző osztályok állítanak elhunyt társaik emlékére. Aztán ott vannak még a hegybe épített családi kripták. Képzeljetek egy macsakövekkel borított keskeny utcát, mely végig beépített. Kb. 3-3,5 m magas homlokzatok, s lehetnek olyan 2- 4 m szélesek, mindegyik teljesen más megjelenés, homlokzati struktúra, stílus. Legimpozánsabb elem az ajtó. Az érdekesség, hogy kopogna az ember, kopogna.. Csak senkisem nyit ajtót!. Szóval igazi meghökkentő élmény ezen az utcácskán végighaladni, melynek végéből, s melyről ágazik le a temető, ami a domb tetején van, s mikor onnan körbetekint az ember, igazából majdnem Egerben érzi magát... Na de a temető is az a hely, ahol kutyát sétáltatnak a szentgyörgyiek.

Így hát tisztaság és rend, kertes házak és építészet, Kós Károly meg a sétányai, a fantasztikusan nyugodt parkok, impozáns épületek.. Ezt kínálja háromszékből sepsiszék, s ez még csak a kezdet, állítólag...

Az archicadhez profin értő egyén itt is a "legjobb munkatárs te vagy"-kategória (hiszen számítógépkezelői diplomát kaptunk, nem tervezőit, ugye), s a nő itt inkább ember ebben a szakmában, nem úgy, mint otthon.. De ez engem nem izgat, hisz Eszter Ilka vagyok, s lesz egy ilyen nevű irodám...