2011. április 12., kedd

VERSIKE VAGY HOSSZÚ HAIKU ?

Szeretem mikor felállok a rajzasztaltól, s kint a felhős esőszagú szeles tavasz vár, mint egy készülődő hurrikán mi mindent elsöpör csak nézni kell, s hallgatni ahogy dörög zúg, s közben mezítlábas hűvös meleg van, s nem számít semmi csak menni menni menni, lélegezni szívni nézni hallgatni....

Eszembe jutnak az egykori balatoni vitorlástúrák, ahol az esti sötétben haladtunk a vízen beöltözve, a hajó orrán üldögélve, majd este csak a szél vagy a szellő csapkodta az árbóchoz az elemeket a kikötőben, közben süvítő hullámok, valami eszméletlen ez a hangulat, s bárhol bárhol járok ilyet érzek mindig ez jut eszembe...

....s a Tisza-tó, ahol a héjukból kifordult tavi kagylók a hullámokkal vetődtek a partnak, s fújt a szél, szépen méltóságosan lebegtetve a füzeket, s csak feküdtünk nyáron kuporodva s élveztük ahogy a nap sütött minket melegedve...

S hétvégén a tapolcai bükki fenyvesek, mintha megállna az idő a sűrű csöndben szélben csak finoman suttog a fenyő....mint a Hargita...s a csíki havasok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése