EGY ELŐ-NYÁRI ESTE

Szóval.

Én kertesházban nőttem föl a Bükki Nemzeti Park aljában.

Most meg itt ülök Budapesten az erkélyen, és nem is tudom elmesélni mennyire vágyom a természetet, a hegyeket, a fenyvesek zúgását.

Ez a tér, ahová az erkélyem néz, itt volt már filmforgatás.

Egyszer pár éve nem vettem észre a kifüggesztett hirdetéseket, s késő este látom mindenféle kis lakókocsik jönnek, reflektorokkal világítanak darukról, stábok állnak össze, emberek nyüzsögnek, s akkor estefelé 9-10 óra tájban minden csöndes, szereplők a helyükön, s akkor hallom:

- Csöndet kérünk! Ésssssssssssssssss! Csapóóóóóó!

S akkor kezdődött a jelenet…

Írtó izgalmas volt. Síri csönd, s az egész tér a film jelenetétől visszhangzott..

Az érdekes, hogy másnap láttam, hogy az egyik földszinti üzlethelyiségben „zongoraszalon” feliratot helyeztek el, a megdöbbentő, hogy aztán ez tényleg az maradt.

Most is ide hallatszik, visszhangzik a tér, ahogy valaki zongorázik odalent.

Vannak itt előttem fenyők, parkoló autók, s nagyothalló öreg szomszédok, még azt is hallom, ahogy levegőt vesznek. Felettünk egy légifolyósó, mégpedig leszálló, de most épp nem jön egy égi madár sem…..

Az előbb az idén először kiültem az erkélyre a kis napozóágyammal, az egyik franciaerkélyről ugatást hallottam, s odanéztem, s a csíkszeredai Ilka kutyus mása nézett rám érdeklődő fülekkel, különös egy jel volt úgy érzem, majd pár perccel később lent a fenyők rengetegében egy újabb csíkszeredai Ilka kutyus hasonmást fedeztem fel , akkor már mosolyogtam…..

….. mert amikor igazán elkeseredünk, hogy de rossz , meg nem jó az élet, stb….., akkor hangzik fel a zongora lentről visszhangozva a téren, s akkor kapjuk a legszebb jeleket, hogy igenis minden csúnyaság mellett mennyi, de mennyi szép dolog van, ami eddig boldoggá tett.

De az is érdekes jelenség, hogy minden nap látom kutyát sétáltatni a legforgalmasabb környékbeli kisbolt és zöldséges eladóit, s ahogy elhaladnak erkélyem alatt csak számokról meg összegekről beszélgetnek, milyen furcsa….

…mikor én vagyok bárhol, de bárhol a világban, engem is a szakmai ártalom kerít hatalmába, miszerint egy építész csak egy tökéletes helyen, tökéletes körülmények között, csodálatos házak gyűrűjében élhet, mert csak az nem zavarja a szemét….

Mekkora egy hülyeség ez, nem?