Nem szeretem valamiért mikor mögöttem osonnak az utcán,
azt sem szeretem, mikor az építész művészek tudatosan ridegnek mutatják magukat,
nehezen viselem mikor mindegyik a saját képére akar formálni,
mikor mondok valamit s attól ők mindig tudnak jobbat és többet és mindig mindenben sokkal tájékozottabbak mint én, szerintük....
Veszélyes tud lenni egy olyan női munkatárs, aki már látott világot, vezet autót és nemcsak a háztól a szupermarketig, felbiciklizik 500m-es szintkülönbségekre, síel a -20fokban, van véleménye, elképzelése és ambíciója.
Azt végképp nem bírom, mikor ez a hozzáállás a hangnemben is előjön, s ki van fejezve, hogy márpedig én kis cseppszar vagyok hozzájuk képest.
S azt sem fogom sosem megérteni,hogy miért akar mindig mindenki a legjobb lenni, még akkor ha Isten nem adta meg neki ez ehhez szükséges adottságokat.
Most kezdődik a Hajós Alfrédban és Balatonnál az Úszó, Szinkronúszó és Nyíltvizi EB. Reggel a szigeten át jöttem busszal, s fel is szállt egy német női csapat.. Igaziak voltak. Magasak, olyan férfiasak, s olyan mély hangúak, mint általában a német hölgyek. S kicsit olyan komorak. Legszívesebben leszálltam volna, mentem volna velük be nézni az edzéseket meg a selejtezőket, hallgatni a sokféle nyelvet, figyelni őket..Külön kíváncsi vagyok a szinkronúszókra és a műugrókra.
Csíkszeredában télen volt a Hargitán a sífutó EB. Ropogós hó volt az egész városban, olyan fél-1méter magas, mindent elborított, s este a Mikó-vár gyönyörűen ki volt világítva, amúgy is világos színű, hát még így a télben! Az udvaron volt a megnyitó, meg az összes ceremónia. Mindenki beöltözve, tele sportolóval, minden 2.ember más nyelvet beszélt. Nem is látszott más, csak a lehellett -20fokban. S közben ropogott a hó, pont úgy mint a sültcsirke bőre, vagy a malacé frissen sütés után. Nem tudom, én szeretem az ilyen dolgokat.
Azt hiszem vágyom a csíki télre, pedig nem is oly rég lett vége. A többi évszak is gyönyörű, de a tél... Homoródon Lukács felvonóján...
azt sem szeretem, mikor az építész művészek tudatosan ridegnek mutatják magukat,
nehezen viselem mikor mindegyik a saját képére akar formálni,
mikor mondok valamit s attól ők mindig tudnak jobbat és többet és mindig mindenben sokkal tájékozottabbak mint én, szerintük....
Veszélyes tud lenni egy olyan női munkatárs, aki már látott világot, vezet autót és nemcsak a háztól a szupermarketig, felbiciklizik 500m-es szintkülönbségekre, síel a -20fokban, van véleménye, elképzelése és ambíciója.
Azt végképp nem bírom, mikor ez a hozzáállás a hangnemben is előjön, s ki van fejezve, hogy márpedig én kis cseppszar vagyok hozzájuk képest.
S azt sem fogom sosem megérteni,hogy miért akar mindig mindenki a legjobb lenni, még akkor ha Isten nem adta meg neki ez ehhez szükséges adottságokat.
Most kezdődik a Hajós Alfrédban és Balatonnál az Úszó, Szinkronúszó és Nyíltvizi EB. Reggel a szigeten át jöttem busszal, s fel is szállt egy német női csapat.. Igaziak voltak. Magasak, olyan férfiasak, s olyan mély hangúak, mint általában a német hölgyek. S kicsit olyan komorak. Legszívesebben leszálltam volna, mentem volna velük be nézni az edzéseket meg a selejtezőket, hallgatni a sokféle nyelvet, figyelni őket..Külön kíváncsi vagyok a szinkronúszókra és a műugrókra.
Csíkszeredában télen volt a Hargitán a sífutó EB. Ropogós hó volt az egész városban, olyan fél-1méter magas, mindent elborított, s este a Mikó-vár gyönyörűen ki volt világítva, amúgy is világos színű, hát még így a télben! Az udvaron volt a megnyitó, meg az összes ceremónia. Mindenki beöltözve, tele sportolóval, minden 2.ember más nyelvet beszélt. Nem is látszott más, csak a lehellett -20fokban. S közben ropogott a hó, pont úgy mint a sültcsirke bőre, vagy a malacé frissen sütés után. Nem tudom, én szeretem az ilyen dolgokat.
Azt hiszem vágyom a csíki télre, pedig nem is oly rég lett vége. A többi évszak is gyönyörű, de a tél... Homoródon Lukács felvonóján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése