2010. szeptember 2., csütörtök

VÉNASSZONYOK

Ma én sem voltam becsületes, mert blicceltem a BKV-n,de a vénasszonykákkal való együtt utazás, nos, megváltoztatta a napi reggeli monotonitást...

A szigetre kicsi busz megy,ritkán. Ma reggel a végállomásnál elképesztő mennyiségű vénasszony várakozott. Láttam elmegy az orrom előtt a járat amihez siettem, s azt is láttam feltűnően tömve volt, viszont a megállóban már ott sorakoztak a különböző vidám hajszínekkel bíró, kiöltözött kistáskás csacsogó asszonyok.
Mi történt itt?- gondoltam magamban, mikor láttam, hogy kb. 3sorba rendeződtek a busszal megegyező hosszúságban a megállóban annak szélén, várva a következő buszt, hogy azon nekik stoppolt helyük legyen... és még többen jöttek, csak jöttek és jöttek.

Hát én is a tömeg közelébe álltam, mert azt gondoltam így fel fogok férni a buszra, de látom, hogy a mögöttem olyan 1,5méterre álló 3as őszülő szépen kiöltözött csapat csúnya szemekkel néz rám, hogy én beférkőztem a területre..:)) Rögtön jöttek is előrébb, s szó szerint a "töltsük ki a még rendelkezésre álló minimális térfogatot" törvény értelmében kitúrtak hátrább a helyemről. Inkább csöndben maradtam, jobb a békesség ugye, és láttam arcukon a megelégedettséget, hogy "illetéktelen" harmincas nem fog helyre,netán ülőhelyre pályázni...:)

Jött a busz, annak rendje módja szerint spuriban tolták egymást előre rohanva az ülésekhez, mert az nekik jár,ugyebár. Én örültem,hogy elől a vezetőnél kaptam állóhelyet, aztán jöttek és jöttek mégtöbben a metro felől, és pár percen belül máris ott állt megint 3sorba rendeződve a járda szélén a fehérhajú, csacsogó női tömeg, várva a következő üres gépet.

Először három túlméretes passzírozta be magát a környezetembe úgy, hogy engem helyzetváltoztatásra késztettek, magyarul, tolakodásukkal kitúrtak az állóhelyemről. Ekkor még csöndes voltam. Aztán mindezek után megint fel akart szállni 3darab, ebből egy feladta, kettő pedig ez előzőekhez hasonlóan helyezkedett, egyikük az igen széles mellettem de úgy, hogy már passzírozott hozzá a sofőr ablakához, nagyon rossz érzés volt...Tanakodtak, vajon maradjanak,leszálljanak, mire javasoltam, szerintem jobb lenne ha leszállnának, mert hozzápasszíroztak az üveghez, és szerintem így nem férünk.
Hát ennél se kellett több az "igen szélesnek", rámförmedt, hogy mit képzelek én hogy őt megszólítom, ő 40éve buszozik és eddig nem szólt senkihez, ha valami nem tetszik nekem, üljek autóba és menjek azzal.
Jobbnak láttam kicsi zipzárt nyomatni a szájacskámra, okos enged szamár szenved alapon, illetve a hallgatás nagyobb büntetés neki című törvénnyel élve.
A busz így állt tömve negyed órát, míg el nem indult. Addig csak a féktelen csacsogást, vénaszonyokkal teli busz zsivalyát lehetett csak hallani, előkerült ott praktiker hirdetőújság is, hogy: - Nézd ezt vettük, mert ezt meg kell venni, mert 25ezerért adják most, pedig 35ezerre értékelték anno, és ennél olcsóbb sosem lesz!! (hát az ilyen népeknek készül az akciós szórólap!)
Aztán jó helyen passzírozódva a sofőr mellől legalább volt hová kitekintenem, kevésbé éreztem magam bezárva, s próbáltam a dolgok jó oldalát nézni, miszerint úgyis mindig majdnem üres ez a busz most legalább van társaság vagy ugye azt, hogy a vénasszonnyal való felemelő társalgásom kicsit kizökkentett a mindennapok megszokott monotonitásából...:))
Szerencsére a szabadtéri színpadnál leszálltak, nyilván valamilyen előadásra mentek, s láttam a bejáratnál csupa-csupa fehérhajú őszikabátos asszony, mindegyiknél egy-egy szatyor, s a szigeten akármerre néz az ember ugyanezek a fehérnépek itt-ott mindenütt kószálva.
Mikor leszálltak egyszerre mind, látom az én kedvenc passzírozós nagydarab szépbeszédű barátnőmet, éppen idegesen gyújtott cigire, magyarázva a két darab barátnőjének hadonászva....

Nyilván én voltam a téma....A szemtelen fiatal leányka...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése