Volt egy pár nehéz napom mostanában. Igazából ez a költözés megviselt,kár tagadnom, a többi vendégszobák lakói pedig most költöztek be véglegesen, és nem is ismertük egymást eddig,szóval kell az átfutási idő. Néha az is furcsa, hogy ha kitekintek az ablakon nincs ott a Somlyó-hegy.
Ma tettünk egy gerinctúrát a Pogány-havasokban, kora reggeli indulással, végül oly ködös volt az idő,hogy csak fél napos lett a kirándulás. Kb.félméteres hóban meneteltünk, gyönyörű volt a táj, az élmény pedig mondanom sem kell mekkora volt, s a csúcsról szép időben be lehet látni a Csíki-medencét. Na de mi pont a felhőben benne voltunk ugye, így inkább csöndben, de tényleg síri csöndben olvastuk a kereszt feliratát, melyet a Gyulafehérvári Egyházmegye 1000éves évfordulójára állíttattak: "Országokat szét lehet kaszabolni, de a lelkeket megölni nem lehet "-Reményik Sándor. A keresztet pedig egy székelyföldi falu közbirtokossága állíttatta. Mikor visszafelé haladtunk,meg-megálltunk a fehér rengetegben, figyelve a szokatlan síri csöndet. Nyugalom....
Tegnap Homoródon végre síztem egy jót, most egyedül voltam, ami egyébként kifejezetten jó tud lenni egy ilyen kicsi pályánál, mert ha az ember nagy társasággal van, folyton megállás-dumálás-megállás-vihogás.:) Csákányos felvonó van, s arra nevelik a sízőket, hogy ha lehet párban szálljon az is,aki páratlan. Milyen mulya az ember, nem szeret idegennel egymás mellett ülni, még ha 1percről van szó,akkor sem. A buszon leülünk egymás mellé, a várótermekben is, de egy csákányos felvonón valahogy..nem megy..Nekem is nehéz volt elsőre, mert azt éreztem na most akkor mindenképp jó lenne valamiről társalogni,hiszen úgy az igazi. Szerencsére első pár ilyen felhúzásnál igen beszédes volt a partner, így szépen lassan én is belejöttem. A végén már mindenkivel társalogtam,akivel valahogyan is "időt" töltöttem együtt, sőt, 1-2óra után már egy kis családban találtam magam, s mikor leértem a pályán s összeakadtam valakivel következőleg is, mosolyogva üdvözölt mint régi ismerőst:), ezt meg is jegyezte, majd örömmel szálltunk be kettecskén a csákányba. Ehhez hozzátartozott az is, hogy az egyik felvonós gyerek nagy érdeklődést tanusított, hogyne tette volna, fiatal leányka magában :), majd mikor délután a sípálya tulajdonosánál ebédeltünk (kocsonyát, s valóban, pont olyan volt,mint a családom házikocsonyája), említettem neki, talán oda kellene figyelni,mivel foglalkoznak a csákányos srácok munka közben, mire a válasz az volt, hogy a mi kiváltságunk az ilyen érdeklődéseket kivívni, a felvonós pedig csupán teszi a dolgát...:)))) Szóval 500m-es pályán is lehet kemény edzést tartani és elfáradni 3óra sízésben. Egyébként a hargitán olvad a hó sajnos, gyorsabban mint Csíkszeredában. Itt a városban most kezd csökkenni a nagy hókupacok mérete, aminek ellenben örülök,mert nagyon-nagyon hosszú ez a tél, és még mindig van, hogy borzasztó hideg tud lenni, s ha nappal kicsit olvad, akkor éjszaka megfagy, így reggelre jégpálya az egész város, mindent hó takar nagyon-nagyon hosszú ideig, s jó fellélegezni,mikor az ember egyszer csak látja mi van alatta.
S a -20 sokkal másképp viselhető, mint a miskolci -10, nyilvánvalóan a több100 méteres szintkülönbség miatt, a levegő itt sokkal szárazabb,s a csípős hideg másképp hat. S még mindig nagyon szeretem mikor megcsípi az arcomat a hideg.
A hargita pedig még mindig nagyon szép az összes többi heggyel együtt.
Még az jutott eszembe a családi házak tervezésével kapcsolatban, hogy nekem őrületesen tetszik az, hogy eléggé kitisztult igényrendszerrel bírnak itt a megrendelők, gondolok itt a ház belső elrendezésére, viszont nekik is,meg az építésznek is az egyik legkomolyabb logikai feladvány az általában pincében elhelyezett fáskazán és a külső fásszín minél tökéletesebb kapcsolata, figyelembe véve a megfelelő útvonalhosszat, az esőtől való védelmet miközben oda-vissza rohangál az ember fával rakodva vagy anélkül, s nem utolsósorban kivülről-belülről mindenhogy megközelíthető legyen.Mikor ez tökéletes, na,akkor érezhetően jó munkát végeztünk!
S ahogy a leveleimet szoktam aláírni innen,
Eszter Ilka voltam,
Csíkból
Ma tettünk egy gerinctúrát a Pogány-havasokban, kora reggeli indulással, végül oly ködös volt az idő,hogy csak fél napos lett a kirándulás. Kb.félméteres hóban meneteltünk, gyönyörű volt a táj, az élmény pedig mondanom sem kell mekkora volt, s a csúcsról szép időben be lehet látni a Csíki-medencét. Na de mi pont a felhőben benne voltunk ugye, így inkább csöndben, de tényleg síri csöndben olvastuk a kereszt feliratát, melyet a Gyulafehérvári Egyházmegye 1000éves évfordulójára állíttattak: "Országokat szét lehet kaszabolni, de a lelkeket megölni nem lehet "-Reményik Sándor. A keresztet pedig egy székelyföldi falu közbirtokossága állíttatta. Mikor visszafelé haladtunk,meg-megálltunk a fehér rengetegben, figyelve a szokatlan síri csöndet. Nyugalom....
Tegnap Homoródon végre síztem egy jót, most egyedül voltam, ami egyébként kifejezetten jó tud lenni egy ilyen kicsi pályánál, mert ha az ember nagy társasággal van, folyton megállás-dumálás-megállás-vihogás.:) Csákányos felvonó van, s arra nevelik a sízőket, hogy ha lehet párban szálljon az is,aki páratlan. Milyen mulya az ember, nem szeret idegennel egymás mellett ülni, még ha 1percről van szó,akkor sem. A buszon leülünk egymás mellé, a várótermekben is, de egy csákányos felvonón valahogy..nem megy..Nekem is nehéz volt elsőre, mert azt éreztem na most akkor mindenképp jó lenne valamiről társalogni,hiszen úgy az igazi. Szerencsére első pár ilyen felhúzásnál igen beszédes volt a partner, így szépen lassan én is belejöttem. A végén már mindenkivel társalogtam,akivel valahogyan is "időt" töltöttem együtt, sőt, 1-2óra után már egy kis családban találtam magam, s mikor leértem a pályán s összeakadtam valakivel következőleg is, mosolyogva üdvözölt mint régi ismerőst:), ezt meg is jegyezte, majd örömmel szálltunk be kettecskén a csákányba. Ehhez hozzátartozott az is, hogy az egyik felvonós gyerek nagy érdeklődést tanusított, hogyne tette volna, fiatal leányka magában :), majd mikor délután a sípálya tulajdonosánál ebédeltünk (kocsonyát, s valóban, pont olyan volt,mint a családom házikocsonyája), említettem neki, talán oda kellene figyelni,mivel foglalkoznak a csákányos srácok munka közben, mire a válasz az volt, hogy a mi kiváltságunk az ilyen érdeklődéseket kivívni, a felvonós pedig csupán teszi a dolgát...:)))) Szóval 500m-es pályán is lehet kemény edzést tartani és elfáradni 3óra sízésben. Egyébként a hargitán olvad a hó sajnos, gyorsabban mint Csíkszeredában. Itt a városban most kezd csökkenni a nagy hókupacok mérete, aminek ellenben örülök,mert nagyon-nagyon hosszú ez a tél, és még mindig van, hogy borzasztó hideg tud lenni, s ha nappal kicsit olvad, akkor éjszaka megfagy, így reggelre jégpálya az egész város, mindent hó takar nagyon-nagyon hosszú ideig, s jó fellélegezni,mikor az ember egyszer csak látja mi van alatta.
S a -20 sokkal másképp viselhető, mint a miskolci -10, nyilvánvalóan a több100 méteres szintkülönbség miatt, a levegő itt sokkal szárazabb,s a csípős hideg másképp hat. S még mindig nagyon szeretem mikor megcsípi az arcomat a hideg.
A hargita pedig még mindig nagyon szép az összes többi heggyel együtt.
Még az jutott eszembe a családi házak tervezésével kapcsolatban, hogy nekem őrületesen tetszik az, hogy eléggé kitisztult igényrendszerrel bírnak itt a megrendelők, gondolok itt a ház belső elrendezésére, viszont nekik is,meg az építésznek is az egyik legkomolyabb logikai feladvány az általában pincében elhelyezett fáskazán és a külső fásszín minél tökéletesebb kapcsolata, figyelembe véve a megfelelő útvonalhosszat, az esőtől való védelmet miközben oda-vissza rohangál az ember fával rakodva vagy anélkül, s nem utolsósorban kivülről-belülről mindenhogy megközelíthető legyen.Mikor ez tökéletes, na,akkor érezhetően jó munkát végeztünk!
S ahogy a leveleimet szoktam aláírni innen,
Eszter Ilka voltam,
Csíkból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése