BICSKANYITOGATÓ HÉTFŐ S A VIZES HÉTVÉGE

Ezt nem bírom ki, hogy ne írjam le.

Helyszín 105-ös busz Clark Ádám tér Budapest, vagyis a városnak elég központi része, ami egyébként még szép is.
Először felszáll egy külföldi turistapárocska, mutatva a jegyüket a sofőrnek, aki mutatja hol kell lukasztani, majd mögöttem még egy külföldi turista felszáll, aki szintén tárgyalt valamit a buszvezetővel, ezért nem indult a busz a megállóból. Egy pasassal szemben ültem le, akinek a szatyra te le volt nagy csomag pufikkal. Igazán nem álltunk sokat, mire belekezdett a mondókájába, valahogy így:
- Menjél már haza te k..... külföldi, adjál nekem is jegyet ha neked olyan sok van b......, mit keresel te itt, mit húzod az időt b......., te k...... milliomos b......, nyolcszor annyit keresel mint én , b........

Mondanom sem kell a még meglévő pozitív energiaszintem ettől a könnyed monológtól elég hamar a negatív oldalra billent, érezvén, mennyire ragadós egy megkeseredett, szerencsétlen primitív ember teljesen negatív hozzáállása az élethez, miközben még a kulturáltabb buszon ül ahol klíma is van, és épp a város egyik legszebb részén halad keresztül, ahol mellesleg rengeteg a külföldi turista aminek esetleg örülni kéne, hogy kíváncsiak ránk egyáltalán. Meg különben is. Pénze biztos nincs, hogy más kultúrákhoz utazzon hogy megismerje azokat, akkor meg örüljön ha rendes turistákat lát, akik még jegyet is lukasztanak, legalább lát egy "idegent".

Nagyon furcsa egy ember volt ez, s csak sajnálni tudtam, hogy saját magának gyártja a negatív perceket, és így él, és ennyire meg van keseredve, és semmi sem hozza lázba, vagy semmisem okoz neki örömöt. Na de az, hogy így el tudja cseszni utastársai kedvét, az már gáz.S akkor azt még nem is említettem, hogy az illető 30év körüli, tehát szörnyű belegondolni milyen lelkiállapot fog dúlni benne 20év múlva.Vagy milyen gyereket fog nevelni....
Ez is a valóságunk része...

Voltunk evezni a Túron és a Tiszán. Teljes feltöltődés hullafáradtsággal, mivel a Túr gyönyörű szép és vadregényes, csak nagyon lassú, így egy nap alatt 30km-t eveztünk, mert annyit kellett, s valóban egész nap ugyanabban a masszív tempóban húztuk. Tényleg nagyon szép, igazi érintetlen kincs, s a csönd, az valóban csönd. Amikor az ember már nem bírja a csapásokat, utálja az evezést, alig várja a célt, s mégis,mégis mindig van benne valami szép. Aztán mikor kikötéshez érünk és parton vagyunk, mégis vissza akarunk menni. Ahol a Túr belefut a Tiszába, és a part túloldalán már Kárpátalja/Ukrajna és ott a parton üvölt a magyar rock kérem szépen, mégis van a folyó közepén egy határ!!!, na most ott a gátnál amit Nagy Bukónak hívnak ahol ugyebár egyik a másikba folyik, mert a Túr csatornája jóval magasabban van mint a Tisza, ott kétlépcsős zuhatag van, ahol ugyan tilos fürödni, de mégis egy szuper kis kemping épült köré, és az emberek ide járnak dögönyözni, merthogy bármelyik wellness-fürdős dögönyözőt felülmúlja ez, valami fantasztikus és teljesen idilli, összesen vagy két emelet magas az egész és elképesztő köbméter és erő van benne.
A Tiszán pedig láttunk egy fekete gólyát.

Szóval mikor az ember egy ilyen fusztrált honfitárssal akad össze, akkor mélyen a Dunába nézve eszébe jut az a csönd, ahol csak a lapát csattog....Az érintetlen vidék, ami egyébként valahol az én álmom is, a legszebb nyugalom....s akkor megint jön a töltődés, meg a pozitív energiák, amit lehet érez ez az illető belőlem, talán ettől jobban lesz, dehát aztán hazaér, s mégis megeszi az egész szatyor pufit, bámulva a tv-t....