Sokat jut eszembe mostanában, vajon lehet ennek az egész történetnek folytatása a magyarországi "állapotok" megírása? Tulajdonképpen ez is az életem része, és ha írni kell akkor írni kell mint tudjuk.
Ma reggel merészkedtem bkv-ra szállni majd egy hét után, s rendszerint minden állomáson vannak jegyellenőrök. Tömegben állnak a mozgólépcső végén, legjobb mikor be sem mondják a hangosban hogy ott vannak, és akkor a hatalmas tömeg egymás hegyére hátára torlódik a kijáratnál. Praktikus és ötletes :)), mindez türelmetlen emberekkel fűszerezve.
Szóval ma reggel láttam egy pasast, akit először egy nő ellenőr állított volna meg, ha nem zakatol előre mint egy tank, majd egy férfi ellenőrön is átgázolt ugyanígy. Az illető persze bliccelő volt, vagyis nem volt jegye meg semmije, szánalmasak tudnak lenni ezek az egyedek mikor ellenőrbe futnak. Tipikus előretekintő arc, komor pofa, semmi arcmimika. Gyors lépések, úgy teszünk mintha nem vennénk észre hogy karunkat fogva akarnak minket visszarángatni ellenőrzésre, majd miután sikeresen vettük a jegyellenőrök akadályát, utána soha nem tapasztalt sebességgel fejünket leszegve spurizunk kifele a metróállomásról úgy,hogy közben mindenki minket bámul. Majd mintha mi sem történt volna, felmegyünk a lépcsőn a villamosmegállóhoz, majd megnyugodva büszke lévén önmagunkra hogy ügyesen blicceltünk a metrón, felszállunk a Combino villamosra, s ismét kezdődik elölről a bliccelős izzadás míg le nem szállunk, élvezvén a hűsölést a 40°-ban, a légkondicionált térben.
Ez a budapesti valóság egy része, mert ha nem az lenne nem lenne ennyire feltűnő és jómagam sem vettem volna észre.
Ma reggel merészkedtem bkv-ra szállni majd egy hét után, s rendszerint minden állomáson vannak jegyellenőrök. Tömegben állnak a mozgólépcső végén, legjobb mikor be sem mondják a hangosban hogy ott vannak, és akkor a hatalmas tömeg egymás hegyére hátára torlódik a kijáratnál. Praktikus és ötletes :)), mindez türelmetlen emberekkel fűszerezve.
Szóval ma reggel láttam egy pasast, akit először egy nő ellenőr állított volna meg, ha nem zakatol előre mint egy tank, majd egy férfi ellenőrön is átgázolt ugyanígy. Az illető persze bliccelő volt, vagyis nem volt jegye meg semmije, szánalmasak tudnak lenni ezek az egyedek mikor ellenőrbe futnak. Tipikus előretekintő arc, komor pofa, semmi arcmimika. Gyors lépések, úgy teszünk mintha nem vennénk észre hogy karunkat fogva akarnak minket visszarángatni ellenőrzésre, majd miután sikeresen vettük a jegyellenőrök akadályát, utána soha nem tapasztalt sebességgel fejünket leszegve spurizunk kifele a metróállomásról úgy,hogy közben mindenki minket bámul. Majd mintha mi sem történt volna, felmegyünk a lépcsőn a villamosmegállóhoz, majd megnyugodva büszke lévén önmagunkra hogy ügyesen blicceltünk a metrón, felszállunk a Combino villamosra, s ismét kezdődik elölről a bliccelős izzadás míg le nem szállunk, élvezvén a hűsölést a 40°-ban, a légkondicionált térben.
Ez a budapesti valóság egy része, mert ha nem az lenne nem lenne ennyire feltűnő és jómagam sem vettem volna észre.
Szia! Örömmel olvasom írásaidat, ha egy kicsit ritkábbak is, mint a csíkszeredaiak. Sajnálom, hogy nem tudtál kijönni a Mini Jazz fesztiválra. Nagyon jó volt. Itt van róla az első videó: http://www.youtube.com/watch?v=yXIWvLdF8q4
VálaszTörlésMég lesz több is, de az összes anyag kb. 15 óra...
Minden jót Neked! Üdv. Küsmődi Zoli, Csíkszeredából.
Szia Zoli!
VálaszTörlésRitkábbak bizony, mert kevesebb és más tipusú hatások érnek mint Székelyföldön, ez talán ritkábban inspirál írásra.
Tavaly hallottam egy keveset e fesztiválból,az igazság mennék én felétek, csak sajnos most az idő nem engedi, de ami késik nem múlik!
Köszi, és Neked is további minden jót!