Ma a villamoson ültem, s kivételesen olvastam.
Egyszercsak megszólít egy "nyanya": - Nem adná át a helyét?
Nyanya = 65 év körüli, normális fizikai állapotú és testalkatú, kezénlábán rózsaszín körmöcskék, csinos papucska, frissen "sárgára" festett haj, bevásárlókocsit húzott maga után biztosan a piacra ment. Szóval nem az a kategória, aki a hely átadására szorul.
Nyilván egy "perszével" mégis neki adtam igazat, majd utána direkt figyeltem, hogyan viselkedik az "idős hölgy", nem lepődtem meg, rögtön becsukta a szemét és pihenést színlelt, mint aki borzasztóan el van fáradva... vagy gyenge, s egyáltalán...
Közben azon járt az agyam, vajon mit szólt volna ha mégis "nemmel" válaszolok a nem is eldöntendő, inkább eldöntött kérdésére. Nyilván én lettem volna az utolsó sz.... illemtelen jódolgában lévő fiatal, aki nem engedelmeskedik a provokációjának...:)
Ugyanezen a vonalon van egy rém furcsa ember,aki egy fehér patkányt hurcol a vállán, melynek neve: Béla. Jellemzően fiatal lányokat szólít le, pénzadományért. Ha a lányka éppen annyira nem lelkes sem a pasas sem Béla nem túl megnyerő látványa miatt, s finoman elutasítja, akkor az ember rákezd és aszongya, pl. - No, hát mégsem vagyunk azért annyira csúnyák!!!....
Ez mindennapos dolog, mindig ugyanazzal a szöveggel, ugyanazon áldozatokkal, s végeredménnyel. Ma reggel megint megjelent a megállóban az ember, mikor megláttam máris menekültem nehogy engem szúrjon ki. Azért ez elég szomorú, hogy egy ilyen védekezési mechanizmus ki tud alakulni valaki miatt.
Szombaton pedig viharos szél, napsütés, s nagy hullámok közepette pihentünk a Tisza-tó partján. Van valami félelmetesen izgató a helyben. A szomorúfüzek között. A partra kivetett héját vesztett puffadt kagylóbelsőkkel együtt. A víz melegebb volt, mint a levegő. Más, mint a Balaton. A puszta közepén egy "felfedezetlen, érintetlen" természeti kincs .S csak a miénk, Kelet-Magyarországé...
Lehetett volna a reggeli "fusztrációkat" e kép élményével törölni, de sajnos csak tegnapra tartott ki ez az energia...Ma este viszont a Duna partján sétáltam hazafelé...Szürke felhőkkel teli ég, horgászokkal teli rakpart a strand mellett, s persze a turistahajók....Más...
Egyszercsak megszólít egy "nyanya": - Nem adná át a helyét?
Nyanya = 65 év körüli, normális fizikai állapotú és testalkatú, kezénlábán rózsaszín körmöcskék, csinos papucska, frissen "sárgára" festett haj, bevásárlókocsit húzott maga után biztosan a piacra ment. Szóval nem az a kategória, aki a hely átadására szorul.
Nyilván egy "perszével" mégis neki adtam igazat, majd utána direkt figyeltem, hogyan viselkedik az "idős hölgy", nem lepődtem meg, rögtön becsukta a szemét és pihenést színlelt, mint aki borzasztóan el van fáradva... vagy gyenge, s egyáltalán...
Közben azon járt az agyam, vajon mit szólt volna ha mégis "nemmel" válaszolok a nem is eldöntendő, inkább eldöntött kérdésére. Nyilván én lettem volna az utolsó sz.... illemtelen jódolgában lévő fiatal, aki nem engedelmeskedik a provokációjának...:)
Ugyanezen a vonalon van egy rém furcsa ember,aki egy fehér patkányt hurcol a vállán, melynek neve: Béla. Jellemzően fiatal lányokat szólít le, pénzadományért. Ha a lányka éppen annyira nem lelkes sem a pasas sem Béla nem túl megnyerő látványa miatt, s finoman elutasítja, akkor az ember rákezd és aszongya, pl. - No, hát mégsem vagyunk azért annyira csúnyák!!!....
Ez mindennapos dolog, mindig ugyanazzal a szöveggel, ugyanazon áldozatokkal, s végeredménnyel. Ma reggel megint megjelent a megállóban az ember, mikor megláttam máris menekültem nehogy engem szúrjon ki. Azért ez elég szomorú, hogy egy ilyen védekezési mechanizmus ki tud alakulni valaki miatt.
Szombaton pedig viharos szél, napsütés, s nagy hullámok közepette pihentünk a Tisza-tó partján. Van valami félelmetesen izgató a helyben. A szomorúfüzek között. A partra kivetett héját vesztett puffadt kagylóbelsőkkel együtt. A víz melegebb volt, mint a levegő. Más, mint a Balaton. A puszta közepén egy "felfedezetlen, érintetlen" természeti kincs .S csak a miénk, Kelet-Magyarországé...
Lehetett volna a reggeli "fusztrációkat" e kép élményével törölni, de sajnos csak tegnapra tartott ki ez az energia...Ma este viszont a Duna partján sétáltam hazafelé...Szürke felhőkkel teli ég, horgászokkal teli rakpart a strand mellett, s persze a turistahajók....Más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése