Most megérett, hogy írjak erről megint. Én ugyan nem tudom hányan olvastok, és ki, mindegy is...De valamiért elkezdtem írni, régi inger. S hányan de hányan vagytok, akik ebből merítkeztek!
S tudjátok-e, hogy mennyire megváltoztak bennem az emberi kapcsolatok? Más a kommunikáció még azzal is, aki kiskorom óta ismer. Minden más. A legérdekesebb, hogy az ember egyszercsak azt hiszi, készen van.. Pedig nincs...A lecke halálunkig tart...
Sokszor eszembe jut a folyamat, ahogy ide eljutottam. Ha nem lett volna a sapientia tervezés Vásárhelyen, s az így létesült baráti kapcsolat, akkor nem lettünk volna búcsújárók sem, meg barátlátogatók sem. S akkor nem éreztem volna azt sem sosem, hogy jönnöm kell,ide... Ezért lett a vándoriskola, ezért lett minden...Meg az is,hogy bizonyos emberek kísérnek végig.
Ti pedig sokan innen és belőlem merítetek. S nem! Nem gondolom azt, hogy bármit elvesztek,elszívtok! Mert én is lassan tanulok kapni, mert úgy érzem adni már tudok,de ami mégnehezebb, fogadni a szeretetet és az energiát.
S higgyétek el, ez teszi igazán különlegessé az embert. Mikor felismeri a lehetetlent, a nem létező határokat, a folyamatot, hogy igenis meg van írva!
A világban biztos rengeteg hely van, ami energiát ad. Én most az egyik legközepén vagyok. Nem tudok mást tenni, mint gyűjteni, látatlanul és ártatlanul tovább....
Örülök, hogy ezt megírtad, köszönöm!
VálaszTörlés