Részt vettünk a Harghita teljesítménytúrán, ami 25 km-es volt és a Kalibáskőről indult,1500m magasra mentünk, kb. 700 méteres szintkülönbséggel. Az eleje elég kemény volt, de hősiesen végimentünk 6 és fél óra alatt. Voltak ott fehérnépek Békéscsabáról, egy szőke meg egy vörös, és mikor a vége felé már nagyon egy kupacban haladtunk, és a vörös láthatólag kiakadt mikor megint jött egy kis emelkedő, akkor ő nem hitte el a számtalan hargitainak, hogy jófele megyünk, mert szerinte már nem lehet további felfelé menet. Csak nem adta be a derekát, úgy felhúzta magát, hogy aszongya a szőkének :” Add már ide azt a kurva térképet!”, az egy dolog, hogy többen néztek egy nagyot mi lelte a kiscsajt, de még én is felfigyeltem e szóra. Feltűnt, hogy nem vagyok sem ilyen hangnemhez, sem megfogalmazáshoz szokva…Újabban..Szegény szőke amúgy elég türelmes volt a babérokra vágyó vörössel (a versengés ritka jellemző errefelé). Igazi szociológiai tanulmány voltak.
A túra adta földrajzi élményről nehéz lenne írni, hiszen ezt látni kell, mivel ez a hegyvonulat eléggé méltóságteljes,mint tudjuk. Mi társaságban indultunk, de azért voltak szakaszok, mikor teljes csöndre vágytam. Talán ez az állapot jobb adrenalin volt,mint a csoki. S akkor nem is ecsetelem tovább, milyen hátborzongató és felszabadító érzés egyedül maradni és „haladni” a gondolatainkkal, miközben csak a fák meg a növények, meg az 1000m fölött jóval, s hasonló dolgok vannak jelen…
Aztán főztek a célban pityókástokányt (pityóka=krumpli), már nem is emlékszem milyen összetevőkkel, de az biztos, hogy kolbász, csülök minden volt benne amit akartok, és persze az eszméletlen finom káposztasaláta. Mindez a harghita suttogó hangjaival. Kalibáskő egyébként a tolvajos tetőnél van, egy egyszerű,de annál csinosabb menedékházzal, valamint mellette egy magánház is áll, amely szerintem eléggé magával ragadó. Régi faház, de ha az ember egyszer észreveszi, órákig szemléli, mert tele van kis pici értékes részletekkel. Az ablakok színei, a tető, a díszek, a virágok, meg úgy egyáltalán. S persze a kertben ott tanyáznak a szánhúzó huskyk. Mert jó tudni azt is, hogy a székelyek lovagolnak, fogatot hajtanak, túráznak, szaladnak, fürdenek nyáron, télen pedig ugyanez hóban és kutyákkal.
Ja! S persze egy ilyen túra alkalmával folyamatos poén a medve, merthogy igen elszaporodtak nem csak Erdélyben, de egész Romániában. Az is megesik, hogy az embert a saját kertjében tépi szét. Szokták mondani, hogy Csaucseszku halála óta van ez, mert ő rendszeresen vadásztatta őket, és jó pénzt fizetett mindezért. Ma meg nem igazán figyelnek oda az egyensúly fenntartására és túlszaporodnak. Szóval medvével engem is ijesztgettek feszt, pl.: Ni,itt egy medvenyom, milyen friss!
Aztán akkor jönnek a tippek is, mit érdemes tenni, ha netán szembenézek eggyel, ugye sokféle módszer van, ezt el is sorolja a székely, de a végén aztán hozzáteszi, hogy leginkább semmitsem érdemes, mert úgyis mindegy…
A túra adta földrajzi élményről nehéz lenne írni, hiszen ezt látni kell, mivel ez a hegyvonulat eléggé méltóságteljes,mint tudjuk. Mi társaságban indultunk, de azért voltak szakaszok, mikor teljes csöndre vágytam. Talán ez az állapot jobb adrenalin volt,mint a csoki. S akkor nem is ecsetelem tovább, milyen hátborzongató és felszabadító érzés egyedül maradni és „haladni” a gondolatainkkal, miközben csak a fák meg a növények, meg az 1000m fölött jóval, s hasonló dolgok vannak jelen…
Aztán főztek a célban pityókástokányt (pityóka=krumpli), már nem is emlékszem milyen összetevőkkel, de az biztos, hogy kolbász, csülök minden volt benne amit akartok, és persze az eszméletlen finom káposztasaláta. Mindez a harghita suttogó hangjaival. Kalibáskő egyébként a tolvajos tetőnél van, egy egyszerű,de annál csinosabb menedékházzal, valamint mellette egy magánház is áll, amely szerintem eléggé magával ragadó. Régi faház, de ha az ember egyszer észreveszi, órákig szemléli, mert tele van kis pici értékes részletekkel. Az ablakok színei, a tető, a díszek, a virágok, meg úgy egyáltalán. S persze a kertben ott tanyáznak a szánhúzó huskyk. Mert jó tudni azt is, hogy a székelyek lovagolnak, fogatot hajtanak, túráznak, szaladnak, fürdenek nyáron, télen pedig ugyanez hóban és kutyákkal.
Ja! S persze egy ilyen túra alkalmával folyamatos poén a medve, merthogy igen elszaporodtak nem csak Erdélyben, de egész Romániában. Az is megesik, hogy az embert a saját kertjében tépi szét. Szokták mondani, hogy Csaucseszku halála óta van ez, mert ő rendszeresen vadásztatta őket, és jó pénzt fizetett mindezért. Ma meg nem igazán figyelnek oda az egyensúly fenntartására és túlszaporodnak. Szóval medvével engem is ijesztgettek feszt, pl.: Ni,itt egy medvenyom, milyen friss!
Aztán akkor jönnek a tippek is, mit érdemes tenni, ha netán szembenézek eggyel, ugye sokféle módszer van, ezt el is sorolja a székely, de a végén aztán hozzáteszi, hogy leginkább semmitsem érdemes, mert úgyis mindegy…
Távolban Hargitafürdő
Az egyik ház
...
Amikor 2 éve voltam Erdélyben ilyen vadkempinges túrán,egyik este találkoztunk egy pásztorral az egyik völgyben ahol sátraztunk. Megkérdeztem tőle h nem e lenne baj ha itt aludnánk a gyepen, aztmondta semmi akadálya,csak veszélyes.kérdeztük miért,aztmondta 1 hete egy embert megölt itt egy medve,és Bukarestből nem adnak rá engedélyt h kilőjék. mondom fasza. de végül ott aludtunk.
VálaszTörlés