2009. szeptember 30., szerda

BLOG..és megjegyzés

Van, aki azt mondta nekem, egy utazós blog is csak addig tart, amíg újdonság minden. Igazából nagyon nehéz nekikezdeni egy ilyennek, és dönteni, hogy felvállalom magam és a gondolataimat, leírom, közkinccsé teszem. Nekem jól esik,ha bárki bármit megjegyez, válaszol, mert látom, talán értékes,amit leírok. Nyilván azért teszi ezt,mert rám kíváncsi, s amikor azt tapasztalom valaki mindenképp ellent akar nekem mondani, akkor nem értem miért is olvas. Hogy magát idegesítse? Mert engem nem zavar az sem, ha vitázik.. Tegye. Elfogadom, hogy más és nem ért meg. De akkor nekem miért is kellene őt megértenem? Hiszen ez az oldal az enyém...
Szóval az ihlet nem múlik,úgy tűnik.. Mindig van mit írnom. S nem lehet megunni sem. Mert amikor bent ülök itt, a blokkok között, engem az is el kezd tölteni,ha kilépek az irodaház ajataján. S az sosem ugyanaz, sem a levegő,sem az idő, sem a táj... Itt pedig Csíksomlyó. A magyar nép lelki közponjta. Olyan ez, hogy az ember már tudja mi az itteni otthon.
Így a múltkor is ráböktem a térképre. Csíkszentmihály- Büdösfürdő. 600-ról 1250m-re fel, bicajjal. Megint nem tudtam hová indulok,mit vállalok, ráadásul későn indultam, fenyegetett a sötétedés. Úgyhogy életemben először feladtam, a cél előtt kb.1,5km-rel, miután megtettem vagy 12-13km-t hegynek fel,s elfáradtam. Kavicsos út vezet a fürdőhöz, ami ma már nem igazán működik, de számos forrás található ott, természetvédelmi terület, számtalan ritka növénnyel. Az egykori medencékből ma is megvan egy pár romosan. De az addig megélt élmény és táj kárpótolt minden fáradtságért, mert megérte felmenni. Gyönyörű fenyvesek, csöndes patakok, piknikező emberek, sejtelmes erdők.Fent 1150 m-en pedig fantasztikus kilátás a környező hegyekre, amit fényképezővel nem is lehet visszaadni.
Gyorsan indultam is lefele,mert jött az est. S lent ott várt a naplementében száguldó lovasszekér a mezőről, és az alkonyba forduló falu a maga megdöbbentő csűrjeivel,házaival.
Így indult

Fent a tetőn a bicaj meg én

A járgánnyal

Lefelé ezt találtam

A vége előtt nem sokkal a nagy semmiben, porfelhőben

A naplemente

S a faluból a hegy, ahol jártam

2009. szeptember 28., hétfő

VISSZANÉZVE...HÁROM...a székely jéghoki


Családi ügyből kifolyólag komoly kis hokis lettem. Csíkban és a megyében igen nagy hagyomány a jéghoki, a kemény telek miatt itt igen népszerű sport. Majd minden falunak-városnak van egy csapata. Decemberben pl. a miskolci Jegesmedvék jönnek ide játszani a csíkszeredaiakkal. Nem is tudom mi lesz, majd félbevágom magam…!
Szóval Karcfalva az a hely, ahol pár évvel ezelőtt nekiálltak lefödni egy hagyományos méretű versenyjégpályát. Egy faluban!!!!
Mivel pénz elfogyott, ezért szerkezetkész maradt a dolog. Öltözők létesültek, meg egy kisebb székely (önfejű,de mégis működik) gépház is (jégcsináló), a födésnek pedig az íves rácsostartói kerültek a helyükre. Most, fanatikus amatőr jéghokisok támogatják a befejezést. Így, ha elég ügyesek, akkor ennek a kis pici falunak egy miskolci jégcsarnok komfortfokozatú födött pályája lesz. Na, ez nem semmi.
Főleg,hogy az új miskolci csarnoknak is csodájára jár a magyar hokiszövetség, mert pl. az épületgépészet olyan profi (ez itt a reklám helye...),hogy egy csöppnyi pára sincs, így nem megy tönkre, mint ahogy itt Erdélyben is a legtöbb, mert az ilyen szintű technológiára sem pénz, sem tapasztalat. Szóval így keveredett ide a családom épületgépész fele, mint tervező. Ámultunk-bámultunk a lelkesedés és persze a befejezendő csarnok mérete miatt, és hogy egyáltalán egy kis falu, na…
De az összefogás! Példaértékű.
S akkor aznap hab a tortán az volt, mikor Csíkszeredában bevittek minket „hátul” a jégcsarnokba. Épp edzettek a helyi sztárok, testközelből figyelve azért nem volt olyan rossz…És még észre is vettek…:)



Csarnok a falu iskolája mellett

A háttérben ravatalozó épül (a pálya szomszédságában)

Vlakár Lajos műjégpálya - Csíkszereda

VISSZANÉZVE..KETTŐ...gasztronómia

Csak a hasam és csak a hasam.
Sokan tudjátok milyen kis ínyenc vagyok,szeretek enni, persze nem csak szalonnát. Itt Csíkban is van egy-két jó étterem, nem tömegesen, de van. Na és akkor a töltött káposzta, meg a puliszka, s a pisztráng, s a jobbnál jobb csorba levesek (amiről egyébként megtudtam román eredetű). Szóval vacsoráztunk egy jót a Gambrinus csárdában, ahol nemcsak a hangulat és a konyha (látványkonyha=látod, ahogy főznek), de a külalak is megnyerő. Hatalmas kinti teraszrész, csupa fa minden, méretes kemencével, a belső éttermi rész pedig telis tele van aggatva apró értékes dolgokkal…
Egyébként a múltkor sikeresen sütögettünk micset is itt nálam a kertben, hatalmas tűz mellett. A főnököt, meg a munkatársakat megitattam a hegyaljai törkölypálinkával, meg a szilvával… Meg is lett a hatása…Hunor igen tematikusan és figyelmesen töltögette a poharainkat (én kb.2adag után el is hagytam az enyémet,mai napig nem találtam meg), csakhogy örüljön, hogy megemlítem... :)
A somlyói micsezésnél...

...folyik a szilva


Székelyudvarhelyen is sütöttünk....

...majd meg is ettük

No és akkor itt a Gambrinus...


Ezt pedig kizárólag a székely női mosoly miatt (+a szellemszerű konyhásnéni a háttérben), nektek, fiúk!

VISSZANÉZVE..EGY..hegyek

Részt vettünk a Harghita teljesítménytúrán, ami 25 km-es volt és a Kalibáskőről indult,1500m magasra mentünk, kb. 700 méteres szintkülönbséggel. Az eleje elég kemény volt, de hősiesen végimentünk 6 és fél óra alatt. Voltak ott fehérnépek Békéscsabáról, egy szőke meg egy vörös, és mikor a vége felé már nagyon egy kupacban haladtunk, és a vörös láthatólag kiakadt mikor megint jött egy kis emelkedő, akkor ő nem hitte el a számtalan hargitainak, hogy jófele megyünk, mert szerinte már nem lehet további felfelé menet. Csak nem adta be a derekát, úgy felhúzta magát, hogy aszongya a szőkének :” Add már ide azt a kurva térképet!”, az egy dolog, hogy többen néztek egy nagyot mi lelte a kiscsajt, de még én is felfigyeltem e szóra. Feltűnt, hogy nem vagyok sem ilyen hangnemhez, sem megfogalmazáshoz szokva…Újabban..Szegény szőke amúgy elég türelmes volt a babérokra vágyó vörössel (a versengés ritka jellemző errefelé). Igazi szociológiai tanulmány voltak.
A túra adta földrajzi élményről nehéz lenne írni, hiszen ezt látni kell, mivel ez a hegyvonulat eléggé méltóságteljes,mint tudjuk. Mi társaságban indultunk, de azért voltak szakaszok, mikor teljes csöndre vágytam. Talán ez az állapot jobb adrenalin volt,mint a csoki. S akkor nem is ecsetelem tovább, milyen hátborzongató és felszabadító érzés egyedül maradni és „haladni” a gondolatainkkal, miközben csak a fák meg a növények, meg az 1000m fölött jóval, s hasonló dolgok vannak jelen…
Aztán főztek a célban pityókástokányt (pityóka=krumpli), már nem is emlékszem milyen összetevőkkel, de az biztos, hogy kolbász, csülök minden volt benne amit akartok, és persze az eszméletlen finom káposztasaláta. Mindez a harghita suttogó hangjaival. Kalibáskő egyébként a tolvajos tetőnél van, egy egyszerű,de annál csinosabb menedékházzal, valamint mellette egy magánház is áll, amely szerintem eléggé magával ragadó. Régi faház, de ha az ember egyszer észreveszi, órákig szemléli, mert tele van kis pici értékes részletekkel. Az ablakok színei, a tető, a díszek, a virágok, meg úgy egyáltalán. S persze a kertben ott tanyáznak a szánhúzó huskyk. Mert jó tudni azt is, hogy a székelyek lovagolnak, fogatot hajtanak, túráznak, szaladnak, fürdenek nyáron, télen pedig ugyanez hóban és kutyákkal.
Ja! S persze egy ilyen túra alkalmával folyamatos poén a medve, merthogy igen elszaporodtak nem csak Erdélyben, de egész Romániában. Az is megesik, hogy az embert a saját kertjében tépi szét. Szokták mondani, hogy Csaucseszku halála óta van ez, mert ő rendszeresen vadásztatta őket, és jó pénzt fizetett mindezért. Ma meg nem igazán figyelnek oda az egyensúly fenntartására és túlszaporodnak. Szóval medvével engem is ijesztgettek feszt, pl.: Ni,itt egy medvenyom, milyen friss!
Aztán akkor jönnek a tippek is, mit érdemes tenni, ha netán szembenézek eggyel, ugye sokféle módszer van, ezt el is sorolja a székely, de a végén aztán hozzáteszi, hogy leginkább semmitsem érdemes, mert úgyis mindegy…


Távolban Hargitafürdő




Az egyik ház
...

2009. szeptember 21., hétfő

GUGEL SZÉKELYFÖLD

A székely gugel hivatalos nyitólapja:
El kell olvasni!
Na és akkor:
" A székely bácsi Budapesten nézeget egy kirakatot. Egyszercsak arra halad egy dáma, nála egy kicsike kis szőrös kutya, s megcsípi a székely bácsi lábát.
- Jaj elnézést,ne haragudjon - mondja a dáma, mire a bácsi elővesz egy szál kolbászt és odaadja a kutyának.
- Milyen rendes ez a székely bácsi, hogy megharaptad, s még kolbászt is ad neked! - mondja a dáma a kicsi állatnak.
Erre a székely:
- No nem másér', csak tudni szerettem volna hol van a feje, hogy jól seggbe tudjam rúgni! "

2009. szeptember 14., hétfő

"AUSZTRÁLIÁBAN EZÉRT MÁR LELŐTTÉK VOLNA"

Hangzott el egy meglehetősen ideges csíkszeredai hölgy szájából....Felém.
A város központjában található a talán egyik legnagyobb szálloda, a Hunguest Hotels objektuma, 3 v. 4 csillagos. Sok emelet, nem tudom pontosan, de biztos van vagy 10.
Az épület történetét nem ismerem, de a szocializmus idején épülhetett, látszik felújítás után lett belőle szálloda. Szerintem igen gusztusosra sikeredett, nagyon jó stílusban előadva. Régóta terveztem, készítek pár képet, emlékül. Később ki is derült, miért tetszett annyira, ez is Tövissi Zsolt munkája, aki helyi építész és igen jó dolgai vannak, legalábbis nekem bejön. Többször megesett már, kinéztem valamit magamnak, s kiderült az ő munkája.
Bátorkodtam az utcáról körbefényképezni a hotelt, ráközelítve részletekre is. Csak hátul van kerítés, amúgy utcák kerítik,s a város számos pontjáról látható,fényképezhető, hisz olyan magas.
Mikor körbeértem, s egy földszinti ablakrészletet fotóztam közelről, egyszercsak kirobbant a hölgy oldalt és szó szerint kiabált velem a nyílt utcán, hogy :
"""- Miért fényképezi az épületet 10perce, szóltak a recepcióról ?! Mit képzel, ez magántulajdon, maga mit szólna, ha a házát fényképezné valaki?! Tilos fotózni, ha szállóvendég tudnia kell, hogy csak csoportkép engedett, ha meg csikszeredai,akkor azért kell tudnia, hogy törvény szerint a magántulajdont tilos fényképezni! Különben is! AUSZTRÁLIÁBAN EZÉRT MÁR LELŐTTÉK VOLNA!"""
:)))
Persze nagyon megijedtem,ahogy az nálam lenni szokott, hogy tényleg nem vagyok tisztában valamivel és törvényt szegek meg! Aztán feleltem, hogy elnézést nem tudtam, és építész vagyok és ezért fotózom az épületet, mementónak..
- SZÓVAL MÁSOL ???!!!-jött a kérdés
Na,ekkor már majdnem röhögtem,meghogy mennyire JÓ ez a kérdés, de leginkább nem tudtam megszólalni, így kiböktem mégegy elnézést, s el is húztam a csíkot,miközben már a járókelőknek is szétordítozta, hogy 10perce itt fényképezem a szállodát, és még hozzátette, hogy el van nézve...
Rossz érzés volt,de túléltem,főleg,hogy nem akarta földhöz vágni a gépet..Másnap meg is kérdeztem Ernőéket, azt mondták sosem hallottak ilyenről,és különben is közterületre néz és nincs kerítés. A hölgyre meg azt felelték, vannak ilyenek...
S akkor a hotel,íme 100 méterről..
Közelről



Itt jött a hölgy

EGY BÜDÖS KÖLÖK LEVONÓT RAGASZTOTT AZ AUTÓMRA,..

..ami már nem okozott semmit nekem, leginkább mosolyogtam egy jót.. csak tudnám,ha egy udvarban több autó van,vegyesen magyar/román rendszámmal, miért mindig az én autóm az egyetlen,amit "megtisztelnek" bármivel? :)
S az utakon süvítő kb.20éves harghita megye rendszámú daciaból üvölt a Bikini..na ennek is megvan a hangulata.
Az iskolakezdés ma van itt, az egyetemek még ennél is később nyitnak...reggel hallottam az egyik iskolaudvarról :
"..De nehéz az iskolatáska, ilyen szép napos délelőtt, Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.."..tararararrammm...tényleg süt a nap, én pedig a laptoptáskát cipeltem, szóval nyugodtan át lehet rám költeni a dalt...:)
A magyar és a Csaucseszku kultúra

A Taps tér és a Megyeháza


Esti kép

Az egyik szomszédom

...

Itt is van...

2009. szeptember 11., péntek

A ..... VILÁG

Eszembe jutott még valami...
S most kicsit...durva leszek..
Az, hogy ez a világ ami van,ez ront el mindent. Emberi kapcsolatokat, szerelmeket, karriereket, életre szóló kötelékeket.S fontosabb a rang, meg a pénz, meg a mit szedtem össze, meg a hogyan felelek meg a főnöknek,meg a szomszédnak,mi van a másiknak, nekem mikor lesz,stb,stb.. Mert nem tudjuk és nem is akarjuk felismerni, hogy az az egy, az a pici valami ami van nekünk mennyire,de mennyire értékes. S ettől kezde nullák leszünk. Érzelemben, tehetségben, gondolatban is.
Magyarországon ez a világ már megvan. Szépen betoloncolta magát nyugatról (is). Meg persze pusztítás is volt rendesen lelkiekben. Sokszor ettől olyan savanyú és furcsa minden.
Székelyföld még küzd.. Bár itt is érezhető a változás kezdete,de valahogy lassabban halad és keményebb az ellenállás, ezért csak kis mértékben öl. Ettől mások itt a kapcsolatok, az emberek és az "egy" szeretete.Ezért jó itt lenni. Egyelőre. Biztos csúnyább lesz 15-20 év múlva.
Szerintem nem kell feladni! Mert nemet mondani mindig könnyebb, mint küzdeni a végsőkig. Az igazi szeretet, hit és kitartás ott van, mikor nem hagyjuk cserben a másikat,akkor sem,ha hazudott, átvert, megbántott, titkolt, vagy csak egyszerűen nem szeretett. Főleg,ha nem tudja, hogy mondja el,hogy...sajnálja....


Csinód....

SZERETET ÉS ENERGIA

Most megérett, hogy írjak erről megint. Én ugyan nem tudom hányan olvastok, és ki, mindegy is...De valamiért elkezdtem írni, régi inger. S hányan de hányan vagytok, akik ebből merítkeztek!
S tudjátok-e, hogy mennyire megváltoztak bennem az emberi kapcsolatok? Más a kommunikáció még azzal is, aki kiskorom óta ismer. Minden más. A legérdekesebb, hogy az ember egyszercsak azt hiszi, készen van.. Pedig nincs...A lecke halálunkig tart...
Sokszor eszembe jut a folyamat, ahogy ide eljutottam. Ha nem lett volna a sapientia tervezés Vásárhelyen, s az így létesült baráti kapcsolat, akkor nem lettünk volna búcsújárók sem, meg barátlátogatók sem. S akkor nem éreztem volna azt sem sosem, hogy jönnöm kell,ide... Ezért lett a vándoriskola, ezért lett minden...Meg az is,hogy bizonyos emberek kísérnek végig.
Ti pedig sokan innen és belőlem merítetek. S nem! Nem gondolom azt, hogy bármit elvesztek,elszívtok! Mert én is lassan tanulok kapni, mert úgy érzem adni már tudok,de ami mégnehezebb, fogadni a szeretetet és az energiát.
S higgyétek el, ez teszi igazán különlegessé az embert. Mikor felismeri a lehetetlent, a nem létező határokat, a folyamatot, hogy igenis meg van írva!
A világban biztos rengeteg hely van, ami energiát ad. Én most az egyik legközepén vagyok. Nem tudok mást tenni, mint gyűjteni, látatlanul és ártatlanul tovább....

2009. szeptember 9., szerda

GYERGYÓDITRÓ

Még tavaly jártam ott..S képem is csak onnan van,de gyönyörű a templom, most csak elhaladtam mellette....
Egyébként támadt egy ingerem. Megnézni a balkán tengerpartot! Magamat ismerve, el is jutok...Innét úgy 450km..




2009. szeptember 7., hétfő

--------

A székely meg a fia mennek az erdőben.
Kérdi az ifjú:
- Igaz-e Édesapám, hogy ebben az erdőben el lehet tévedni!?
- Édesapám!
- Édesapám!
- Édesapám!

2009. szeptember 3., csütörtök

A CSIKI REGGEL ÉS A KICSI MÉRGEK MEGINT

A piszok nagy igazság, hogy Csíkszeredában kevés dolog húz fel oltári mértékben, de az biztos, hogy az Magyarországról származik. Meg a pesti elvarázsolt egyénektől. Akik azt hiszik, ők szarták a spanyolviaszt. Fingjuk nincs a kemény életről!Már elnézést. Istennek Hála, hol születtem!(Hajrá Borsod!)
Otthon voltam. Visszatérve...Mégis van egy dolog,ami megríkatott,hajnali hazaindulásom előtti este. Nem szégyen, sírtam. De ezen a történeten mosolyogni fogtok egytől egyig....Apukám kérdezte: ezt is megírod? Hát persze!-feleltem...
Én szalonnaimádó vagyok. Hiába. Magyar csaj vagyok,na... Ebből kifolyólag családom is szalonnás. Van egy igen jó marosvásárhelyi hentes, Petry. Szeredai boltjuk is van. Nekem sem kellett több, abáltszalonna! Dehogy az mennyire finom! Vittem haza kóstolót, szerették. Így megint vettem vagy 1kilot, megint viszek haza. Péntek este hazértem a házba,este 8felé. Másnap hajnal 4 órai magyarországi start volt a tervben. Minden elrendezve, összepakolva, már csak pihenni kell. Nyitom a hűtőt (a folyosón van),majd miután bezárom, érzem. Valami nem stimmel.Ismét kinyitom, az előre vásárolt ajándék-szalonnának hűlt helye! S akkor elkezdtek folyni a könnyeim. Borzasztó egy érzés volt. Hulla fáradtan,napok óta erre készülve, meglepve a családot valami igazán extra különlegességgel,mert AZ! Borzasztó kiszolgáltatottnak éreztem magam. Hentes bezárt, szalonna sehol, pedig hogy készültem..Aztán felhívtam az egyik szakácsnőt. Kisült, valami surranó lehetett. Én meg csak bőgtem,s bőgtem. Hogy elrontják az örömöm. S miért?
Megnyugodván, arra gondoltam. Ez is az életem része. Valami megoldás csak van, valami oka csak van. Eszembe is jutott,Marosvásárhelyen szombat reggel leszek nyitási órában...S ott a hentes! Szalonna meglett.
Most,mire visszaértem, bekerült a kis hűtő a szobámba. Kisült, a szalonna egy dolog, de pénzt is loptak a házból...Ehhez képest a ház összes embere,lakója sűrűn kért tőlem bocsánatot, mintha tehetnének bármiről is. Micsoda szégyen - szerintük-! Tiszti, a főnök, 90éves édesanyja is itt lakik. Ma reggel könnyezve kért elnézést és vigasztalt. Hülyén éreztem magam. Hisztit csináltam egy szalonnából? Nem győzöm őket nyugtatni,semmi gond! Arról én sem tehetek,hogy érző ember vagyok. A szakácsnők pedig szégyenkeznek...Folyton. Ezért kaptam a hűtőt, gond ne legyen soha többet.
Én eddig is kommunikáltam másokkal,de mióta itt vagyok tudom, Csíkban csöndben, hallgatva létezni nem lehet, s nem érdemes. Ezért utálják otthon annyira, mikor kinyitom a szám. Az igazság fáj.....
S akkor a hitetlenek térképe, egy igen érdekes kis könyvből szkenneltem,ami a székelyföldi fürdőkről, gyógyhelyekről szól. Közép-, és Délkelet-Európa nemzetiségi térképe, 1989-1992...A sötétnarancs vagy piros színű a MAGYAR..remélem érzitek a foltok arányait...